Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Mészáros Sándor: Egy gyermek vallomása

tona kitalálta, hogy édesapámat elviszik magukkal lövészárkokat ásni. Ő védekezett és a nagymamámra hivatkozott, aki már évek hosszú során fekvő beteg volt, hogy gondozásra szorul. Majd édesanyámat akarták elhurcolni. Természetesen mindez nagy hangoskodás közepette ment végbe, amelyet meghallott nagyapám, aki a szomszéd helyiségben aludt. Már mindannyian a konyhában voltunk, amikor huzakodásra került a sor. Ekkor a nagyapám az édesanyám és az orosz katona közé állt, mire az orosz kissé megnyugodott. Majd édesanyám a tudomására szerette volna hozni szlovákul, hogy miért bántanak bennünket, miért zavarják nyugalmunkat, hiszen mi becsületes emberek vagyunk. Ezekre a szavakra az orosz levette válláról a fegyverét, mondván: venger net cselovjek (a magyar nem ember), majd újra húzta volna, vonszolta volna kifelé az ajtón édesanyámat. Ekkor lépett közbe nagyapám kissé felindultan, erre fel az orosz elsütötte fegyverét, hasba lőtte a mellettem álló nagyapámat, aki a földre esett, és fájdalmasan feljajdult. Ekkor már az orosz katonák sarkon fordultak és elfutottak, így az édesanyám megmenekült, de a nagyapám nagy szenvedések, fájdalmak közepette meghalt. Későbbi üldöztetéseink közepette állandóan fülembe csengett az orosz katona szava - a magyar nem ember! Majd hasonló kijelentések hangzottak el a szlovák lakosság, szlovák emberek szájából a háború után - Maďari za Dunaj! Na Slovensku po slovenskyA Mivel nem tudtam szlovákul, ezen rosszindulatból fakadó szavak és azok az emberek, akik képesek voltak minden ok nélkül ilyen kijelentéseket tenni, és a többi rosszat, amelyet vélünk magyarokkal szemben elkövettek, üldöztek el engem is a többi diáktársammal együtt szülőföldemről, mivel tovább akartam tanulni. A háború után még egy évet dolgoztam odahaza, segítettem szüleimnek. Ezekben az években nagy nehézségekkel küszködött a falu lakossága. A front elvonult, de durva nyomait ott hagyta a falu életében. Az élelem fogytán volt, az állatokat elhurcolta a katonaság, a vágómarhát és a baromfit felemésztette a visszavonuló német hadsereg, valamint az oroszok, akik a lovakat is magukkal vitték. Az elgazosodott földek megművelését a megmaradt tehénállománnyal kezdte el a falu lakossága. Apám kora reggel ébresztett - fiam, kelj fel, mert hív a föld! A tehenek lassan vonszolták a szekeret, nyakszirtjükből, melyet feltört 87