Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Viczen István: Száműzetés

jet, mivel naponta kapunk egy liter tejet is, és már mára is megkaptuk az adagot. Az asszonyok a tél folyamán nem kaptak semmilyen beosztást, csak tavasztól volt számukra munka a hidegebb időjárás beálltáig. Tavasszal a burgonya ültetésével s annak előkészítésével foglalatoskodtak, majd a nyári munkáknál, aratásnál, cséplésnél, takarmánybegyűjtésnél s végül a burgonya betakarításánál segédkeztek. Én a rám bízott lovaimmal két hét alatt valahogy összebarátkoztam. Megkedveltem őket, ők pedig vígan nyereréztek, amikor az abrakot vittem számukra. Tavaszra teljesen enyéimnek fogadtam őket, s úgy végeztem a rám bízott feladatot, mintha gyerekkorom óta a mezőgazdaságban dolgoztam volna. 6. Honvágy és szabadság Eltelt három hónap, és megérkezett a virágos május. Szívünk, de különösen az enyém, tele volt keserűséggel. Borzasztóan kezdett gyötörni a honvágy. A kitelepítés odahaza megszűnt, a Kassai Kormányprogramot nem folytatták tovább. Állítólag a nagyhatalmak sem egyeztek bele az embertelen hercehurcába, és a magyar haza is szólott érdekünkben. Akiket csere útján oda telepítettek, azok jobban tudtak érvényesülni, mert mégis az anyaországban megértették egymást az emberek, és elpanaszolhatták bánatukat, bajaikat és a sors kegyetlen csapását. De mi panaszkodni sem tudtunk kinek, mert az ottani emberek úgysem értették meg, csak ha kéthárom sorsüldözött magyar összetalálkozott, öntötték ki szívük fájdalmát. Ahogy telt az idő, mint említettem, egyre nagyobb vonzódást éreztem szülőföldem iránt. Mert három legjobb barátom, a Jóska, Jani és Bandi mind otthon maradtak, és még az a lány is, akivel együtt szórakoztunk. Mindig ők voltak eszemben, hogy milyen jó is nekik, az otthonukban laknak, rendes körülmények között, és nem kell mindent parancsszóra végezniük. Járhatnak szórakozni, s a megszokott módon végezhetik mindennapi munkájukat is. Nincs korai ébresztő télen-nyáron egyaránt, vasár- és ünnepnapokon. Nekem azonban nem volt kivétel, mert lovaimmal mindennap rendszeresen kellett törődnöm. 38