Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Viczen István: Száműzetés

val újra Csehszlovákiához csatoltak bennünket, és ez lett a vesztünk: az akkori csehszlovák kormány az itt élő magyarságot „kollektív bűnösnek", illetve háborús bűnösnek nyilvánította. Hontalanok lettünk otthonunkban, szülőföldünkön, nem tartoztunk sehová és senkihez, s ezért vállalnunk kellett az üldöztetést és a meghurcoltatások következményeit. Többen, fogalmam sincs, hogy hányan, vallották magukat szlováknak, mert kényszerítették az itt lévő magyarságot a reszlovakizálásra, ezért fogyatkoztunk meg és zsugorodott össze létszámunk abban az időben.(...) Családunk is a kitelepítettek megalázó kenyerét volt kénytelen fogyasztani. Tizenkilenc éves voltam ekkor, és mindenre emlékszem. Egyes adatok szerint kb. 90 ezer magyart hurcoltak ki Csehország földjére „önkéntes mezőgazdasági munkára". Ebből még ma is kb. 23 ezer él ott, akik talán a jobb megélhetés reményében maradtak távol szülőföldjüktől. (...) Szülőfalumból, Deresk községből tudomásom szerint vagy 40 család lett földönfutóvá a Kassai Kormányprogram határozata alapján, melynek egyik eszmei szerzője Gustáv Husák volt, aki a szocializmus felvirágoztatásában ért el kimagasló eredményeket (akkor így jellemezték), de betetőzni már nem volt ereje, illetve pénze sem, így 1989-ben lesöpörték a trónjáról. Tehát ez az ember volt a kitelepítési kormánybiztos, a kitelepítés teljhatalmú végrehajtója, s később ezt az embert kellett tapsolni, parancsait vakon követni. Falunkból, valamint a környező településekről Csehország volt az úticél. De egy ilyen, a városoktól távol eső kis faluba lassan értek el a hírek, különösen abban az időben, amikor még autóbusz sem közlekedett rendszeresen arrafelé, s rádió is csak kettő volt a faluban. Különben is a falusi parasztember nem sokat törődött az érkező hírekkel, mert volt mit helyrehoznia szétrombolt és kifosztott portáján. A frontvonal is pontosan két hétig állott a falu alsó végén. A németek erősen tartották a frontot, mintha valami fontos létesítmény vagy objektum lett volna ott. Végül is a kétheti kisebbnagyobb csatározásoknak a 75 perces katyusatűz vetett véget. Mindenki azt gondolta, eljött a világ vége. Azt azonban senki sem gondolta, hogy hamarosan egy újabb szenvedés közeleg a békésen munkálkodó emberekre. 26