Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Pályázati felhívásunkra - bizonyítva, hogy a szlovákiai magyar irodalmi tudat, mutatis mutandis: a kényszerű körülményekhez hozzáigazodó népköltői-folklorisztikus, kéziratos formában ugyan, de mégiscsak produktív volt a „hontalanság évei"-ben is - több, mint félszáz szöveg érkezett be. Nem soroltuk be a gyűjteménybe a már ismert verseket (pl. Duba Lajos Tóth László által közölt költeményeit); kivételt csak akkor tettünk - akkor is csupán két esetben ha a pályazatunkra beküldött költeményt épebbnek, kerekebbnek, teljesebbnek találtuk a Tóth László által közölt szövegvariánsnál. Arra törekedtünk, hogy a korszak kutatói, irodalomtörténészei - s természetesen olvasóink - számára új ismeretanyagot nyújtsunk. Pályázatunk sikerét mi sem jelzi jobban, mint hogy egy kis kötetnyi verset mintegy harminc eleddig nem ismert szöveget - menthettünk meg a feledéstől, szabadíthattunk ki a szűk körű ismeretségből, kapcsolhattunk be újfent - mindannyiunk önismeretét, történelemismeretét gyarapítva - a szlovákiai magyar szellemiség vérkeringésébe. További gyűjtőmunka hozhatna még újabb eredményeket, nem várt meglepetéseket. Csenky Lajos szövegei kapcsán úgy véljük, föltáratlan terület a Magyarországra telepített szlovákiai magyaroknak a kéziratos versanyaga; persze előbukkanhatnak új szövegeka csehországi deportálás időszakából is. Ami pedig a szlovákiai magyar nemzetrész keleti felét illeti: bizonyára versekbe ömlött át (bár ezekről szinte semmit sem tudunk!) az a fájdalom is, melyet a „málenkij robot" gyötrelmei okoztak. Az 1945-1948 közötti évek kéziratos népi-folklorisztikus verstermése akkor lenne megnyugtató módon föltárvaf ölgyűjtve, ha ezekből is minél többet megkapnánk. így készülhetne el a korszak reprezentatív antológiája - mint azt az e kötetben közölt versek közül számtalan torokszorító hitelességgel bizonyítja: mindannyiunk okulására. Mementóként holnapi magyaroknak. Gyermekeinknek. Unokáinknak. 172