Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

I. „Kimondták az ítéletet felettem..." Janics Kálmán: Fenyegetések sodrában

millió szlovák polgárt. A színjátékhoz hozzátartozik, hogy hatalmi tényezők ilyen szellemű külföldi megnyilatkozásai, tekintettel a gottwaldista-okálista örökségre, aligha növelhetik országunk nemzetközi tekintélyét. Hiszen a csalás tényét már az a helyzetalakulás is bizonyította, hogy az inflációs, nyomorgó Magyarországból végül is csak 73 273 személy települt át (Balogh S. i.m.). A lakosságcsere végrehajtása 1947 áprilisától 1948 áprilisáig tartott, de félbemaradt kezdeményezésnek bizonyult, mert eredménye csak annyi lett, hogy Dél-Szlovákiában egyes magyar helységek vegyes nyelvűvé váltak mintegy 15 százaléknyi szlovák lakossággal. Öt év óta azonban a közigazgatás irányításában jórészt háttérbe szorultak. Ma ezt a helyzetet minősítik a nemzeti többség elnyomásának. Gustáv Husák 1968. febr. 16-án jegyezte meg a Kultúrny životban, hogy „a lakosságcserével több kárt okoztunk magunknak, mint hasznot". Álláspontja érthető, helyi töredéknek sem ígéretes lenni, de beavatkozással csökkenteni és hígítani egy társadalmat, az sem szokott kedvező távlatú fejlődéshez vezetni. Az 1947-es gottwaldi hatalom makacsul hitt a kitervelt jövő esélyeiben, hogy a helyi magyar többségeket akár elnyomás, meggyőződés vagy széttelepítés útján fel lehet számolni. Időrendben való felsorolás esetén az ismert gottwaldi barbársággal kerülünk szembe, mely már 1945 májusában elűzte az anyaországi tisztviselőket, majd 1945 nyarán és őszén elmentek a szlovákiai magyar tisztviselők is, ezután már csak a békekonferenciában bízuink, mely 1946ban, a sztálinizmus előtti szégyenletes meghátrálásban, gyáva volt kimondani, hogy a nemzeti kisebbségeket védeni kell, legalább ugyanúgy, mint 1919-ben eldöntötték. Ezután zúdult ránk a deportálás, 1946 novemberétől elűzve 44 ezer magyar személyt otthonából. Az egy évig tartó lakosságcsere (1947 áprilisától 1948 áprilisáig) még hetvenezer magyart áldozott fel a nacionalista kíméletlenség igényei szerint. Mégis, a deportáltak sorsának rendezése után a teljes veszteség legalább százezer magyar személy lehetett, akik közül a legtöbben örökre kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket. Ez a szerény könyv, amely a Bibliotheca Hungarica pályázatának eredményeképpen lát napvilágot, legyen újabb lépés az erkölcsi elégtétel, a teljes igazság feltárására és kendőzetlen kimondása felé. 16