Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Él még Csaba király fenn a Hadak útján, Csillagok ösvényén levezeti hadát. Fölkél még sírjából, mint régen valaha, Szent László királyunk, lesz értünk kész harcra. Gondoljunk a sorsunk jobb fordulására, Minden magyar kezét kulcsolja imára. Bízó reménységgel tekintsünk az égre, Buzgó imádsággal a jó Istent kérve: Elégelje meg már e magyar szenvedést, Hisz mennyit szenvedett, s nem tudja, miért. Szenvedő testvérek, meddig tarthat ez még? Lesz-e még valaha szabad a Felvidék? Bízzunk, testvérek, Isten adjon hitet, A nehéz sorsunk elviseléséhez. 1948. január 6. Beküldte: Viczén István (Tornaija). Szövegünk egy variánsát korábban Tóth László tette közzé a Mint fészkéből kizavart madár... című gyűjteményében (107-108.1.). Az általa közölt változat rövidebb; a mi szövegünkben újnak számít a negyedik strófa; a hetedik strófa ugyancsak teljesebb, minta Tóth-féle közlésben, amelyből a mi versszakunk harmadik-negyedik sora hiányzik; új a Csaba királyfi-, illetőleg a Szent László-mot/vum. Előkerült e vers Galo ÁrpádnénaA: köszönhetően, Lévártól is: lényegtelen stiláris különbségektől, szinonimaváltoztatásoktól eltekintve mind szerkezeti szempontból, mind pedig jellegzetes motívumait tekintve megegyezik a Viczén István által közölt szöveggel, s ez a tény arra a föltételezésre indít bennünket, hogy a most közölt épebb, teljesebb szöveget tekintsük alapszövegnek. 158