Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Duba Lajos GARAMSZENTGYÖRGYNEK FEHÉR TEMPLOMA Garámszentgyörgynek fehér temploma, Még mindig rajta van a háború nyoma. Látszik a sok seb ennek az oldalán, Nem ragyog a csillag sudár magas tornyán. Gyönyörű szép torony teljesen ledőlve, Belül az orgona összevissza törve, Búsan szólnak már itt a harangok, Mert már üresek a Templomba' a padok. Templomba járó népét szerte-széjjel szórták, Egy kis töredékét eddig még itt hagyták. Szomorú s bús szívvel mennek a templomba, Csak egyenként ülnek ott már a padokba. Sok nem látja atyját és kedves testvérét, Könnyes szemmel nézi azok üres helyét. De azért csak zeng ajkunkon az a szép énekünk, Csak az Isten a mi reménységünk. Ha talán csüggedünk néha bánatunkba', Ott a másik énekünk ajakunkon nyomba': Tebenned bíztunk eleitől fogva Vezess, jó Istenünk, minket kézenfogva. 1947 154