Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

írta egy elűzött magyar testvérünk!!! 1947. IV. 19-én E gyöngy

rbetűkkel írott - nyomdai szedést nem is igénylő - költeményt kéziratos formájában a hatvankét esztendős Bogdány Endre (Farnad) küldte el pályázatunkra. 1947. január 9-e és 1949. március 26-a között ette - szüleivel együtt - a kitelepítettek keserű kenyerét. Miličevesben, a Žateci járásban. A szöveg eredetije az időközben elhunyt szülei levelei között őrződött meg - nagy szerencsénkre. Aligha vitatható ugyanis, hogy ez a költemény a népi eredetű kitelepítési verseink legerőteljesebb vonulatába tartozik; ráadásul: korábbi, a témával foglalkozó antológiákban közlésünket megelőzően még nem fordult elő. E szöveg variánsát megkaptuk egyébként H. Irén gútaipályázónktól is, aki ennyit fűzött a vershez: „1947-ben a Csehországba elhurcolt magyarok írták". Kéziratos formában őhozzá is eljutott a szöveg; szerzőjét nem ismeri. Farnadon egyébként nemcsak Bogdány Endre ismerte e költeményt, hanem megmaradt - korabeli, de az itt közölttől eltérő kézírással, enyhe szövegeltérésekkel - Klebecska István kitelepítési iratanyagai között is. Az ő kézirata az alábbi kommentárral zárul: „Ezt a könyörgést egy asszony írta. Mikor vitték Csehországba, az állomásokon dobálta ki a vonatból." 150