Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Balog László A MAGYAR PARASZT Dolgozik reggeltől napestig. Nehezen vonszolja fáradt tagjait. Szánt-vet egész késő őszig. S amit betakarít, mások megemésztik. Őszerintük így volna ez rendjén. A készet itt hagynád, Te meg innen mennél. Vércse visongása hasítja a léget, Magyar paraszt, vesd ki az ekédet. Varjak kárognak a fejed felett, Magyar paraszt itt még mit kereshet. Farkasok üvöltik, hiénák vonítják, Ez a föld a miénk, Te meg takarodjál. Ha nem mégy el önként, ők majd elvitetnek, Csehországba, ahol cselédnek kell lenned. Ott majd kesereghetsz, bánkódhatsz eleget, Hol majd könnyes szemmel bámulod az eget. Keserves sóhajid este hazaszállnak, Én Istenem, mért nincs vége a világnak? Lesonice, 1947. IV. 18. A vers Gömörből érkezett hozzánk. Beküldője a hatvanhárom éves Anderkó Lászlóné Filep Erzsébet otrokocsi lakos. Deportálásának helye és ideje: Police u Jemnice, 1947. 2. 13- - 1949. 4. 18. A vers írójáról Anderkó Lászlóné az alábbi adatokat közölte velünk: Balog László 1925. május 7-én született Sajókesziben. Csehországi deportálásának helye: a Moravské Budéjovice-i járásban levő Lesonice volt. Balog Lászlót a „történelem forgószele" - adatközlőnk kifejezése - Magyarországra, Hatvanba sodorta. Vasúti forgalmistaként dolgozott; 1991-ben halt meg. Versét az eddigi antológiákban hiába keressük; új adalékkal gyarapodott költészettörténetünk. 148