Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Duba Lajos LEVÉL A JÓ ROKONOKNAK CSEHIBE Ez a föld már igazán siralom völgye. Az ember élete szenvedés és gyötrelem benne, Mert nincs a földön itt már semmi, Aminek az ember tudna örülni. Élünk már csak úgy máról holnapra, A jövőre már keveset gondolva. Rokonoktól, testvérektől elszakadva messze, A gondoktól megterhelve minden ember lelke. Azért, jó rokonok, bízzatok Istenbe', Mert segítség, látjátok, nincsen emberekbe', Eddig azt gondoltuk, erős a gyengét védi, De már most láthatjuk, senki sem érzi. Nincs más segítségünk, csak a mi Istenünk, Ha hiszünk benne, az lesz majd velünk. Imádkozzunk, és kérjük mindnyájan, Hogy még élhessünk együtt boldogságban. 1947-ben 146