Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

I. „Kimondták az ítéletet felettem..." Janics Kálmán: Fenyegetések sodrában

szerződés 5. cikkelyével'

1 (ČAS, 1947. febr. 13.). Vagyis az emberi jogok tiszteletben tartása csak a legyőzött államok számára lett kötelező. így már érthető, hogy tízezrek kirablása, deportálása, otromba kulturális elnyomása miért volt beépíthető egy győztesnek mondott állam hatalmi jogrendjébe. Az értékeléshez hozzátartozik a múlt megértése. Ezután a kilencvenes évek nacionalista hullámait is tisztán fogjuk látni, ha származásának letagadott előzményeit el lehet is titkolni. Lépjünk fél évszázadot visszafelé. Az 1920-ban elfogadott csehszlovák alkotmány 106. §-a kimondta: „Az állam minden polgára szabadon használja nyelvét, függetlenül attól, hogy mi a származása, anyanyelve, faja vagy vallása." A második világháború után 1948. május 9-én új alkotmány született, ennek előszava a sztálinizmus szelleme győzelmének nevében a nemzeti kisebbségeket „idegen telepesek ivadékainak" nevezi, és kimondja: „iMost elhatároztuk, hogy felszabadított államunk nemzeti állam lesz, mely minden ellenséges elemet leráz magáról a szláv államok egyetértő közösségében." Igen gyenge lehet az ítélőképességük mindazoknak, akik nem ismerik fel a teljes azonosságot a kilencvenes évek nacionalista alapelveivel és követeléseivel, mert fél évszázad után Gottwald újra befutott nyelvtörvénnyel, alternatív iskolával és szektás jellegű államvédelmi törvénnyel. Vagyis amit az első világháború utáni Nemzetek Szövetsége Genfben legalább elvben meg tudott őrizni, sőt a kommunista rendszer is 1960-ban elfogadhatóvá írt át, azt a kilencvenes évek szélsőségesei a gottwaldi ingoványba akarják taposni, öt évvel a második évezred befejezése előtt. Visszatekintve az 1946/47-es tömeges magyarellenes deportálás tényére, sajnálatosnak keli tartani, hog} a háború óta eltelt ötven év alatt nem sikerült helyszíni vizsgálatokkal létrehozni a deportálás történetének és terjedelmének hiteles felmérését. Történelmi tény marad, hogy a magyar kormány 1947-ben kemény hangú jegyzékekben tiltakozott a csehszlovák kormány módszerei ellen. Dr. Kertész rendkívüli és meghatalmazott nagykövet tiltakozott a békekonferencia elnökénél, kimondva többek között: „A csehszlovák kormány törvényen kívül helyezte a magyar kisebbséget, az általános munkakötelezettség leple alatt széttelepíti ősi lakhelyéről a magyarok tízezreit, télvíz idején hurcolva 13