Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Mészáros Sándor ÜLDÖZÖTTEK Üldözött e nép, szenved bűntelen, Jogtól megfosztott, szegény, nincstelen. Nincs, ki megvédje jogát, védtelen, Őrködj felette, édes Istenem. A sors csapást mért rátok, emberek. Bocsássatok, de ne felejtsetek! Szenvedésteknek egyszer vége lesz, Bűnhődik az, aki vétkezett. Az Isten malmai őrlik a szemet, Ha hosszan tart is, de ő nem felejt. Védelmet kap majd minden üldözött, Számon tartja Ő, Isten nem felejt! Aki gonosz volt, bánja bűneit, Nem felejtheti szörnyű vétkeit. A gonosznak büntetésből kijár, Átok a szó sértettek ajakán. Kit jogfosztottként üldözött tova, Mostohaföld lett az új otthona. Szülőföldjéről el üldöztetett, Nincs bocsánat annak, ki vétkezett. Sose nyugodt az, ki mást nem szeret, Veri őt a sors, Isten nem felejt! Aki üldözött, barátra talál. Az üldözője büntetésre vár. Pózba, 1947 A vers szerzője azonos azzal a Mészáros Sándor doktorral, akinek pályadíjnyertes dolgozata a visszaemlékezéseket közlő prózafejezetünkben olvasható. 131