Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Duba Lajos UTAZÁS CSEHORSZÁGBA Garam-völgyi kis falunkat körülállták katonák, Másnap este a szállítócédulákat széthordták. A szegény nép kezdett volna pakolni bánatában, Könnyeitől nem tudott semmit tenni fájdalmában. Másnap megjöttek a terhes nagy autók, Jegyző előtt már ott várták a kirendelt rakodók. Fel is lépett mindenki a maga autójára, Elrohantak szerte-széjjel a proletárutcákba. Gyermeksírás és jajgatás hallatszik ki a házból, Nem segít a jaj és sírás, nem menti meg a bajtól. A rakodók autóra elkezdnek rakodni azonnal, A családnak szíve-lelke tele lett nagy bánattal. Nem kis dolog, akit egyszer elvisznek otthonából, Fáradsággal, verítékkel megszerzett kis házából. Meg is van már a nagy autó pakolva, Fájdalmában mindenkinek ki van a szeme sírva. Búcsúzkodni szeretne most mindenki, De szóhoz jutni nem tud már senki. Keserűségtől mindenkinek elakad a nyelve, Fájdalomtól és könnyektől van a szeme tele. Az autó mindjárt fog majd indulni, A csendőr kezdi a névsort felolvasni. Autóra kényszeríti, akiket felolvasott, De mindenütt a sírás és jaj hallatszott. Elindul már az autó sebesen, De mindenki sír, jajgat keservesen. Mert nem látja többé már a faluját, Sem testvérét, sem a kedves rokonát. 1947. év január 13129