Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Czímer Péter MINEK EDDIG. Minek eddig csak híre járta: Megjöttek hozzánk is a supposok, Már nálunk is deportálnak, Sírnak az árva rab-magyarok. Hópihéket hajtva sír a téli szél, Hideg vagonokból nők, gyermekek Sírása hallik együtt a széllel, És csillognak szuronyos fegyverek. Óh, én elhagyott, árva népem, Nem látja senki könnyes arcotok, A jajkiáltást, mit a széllel Oly sokszor elsóhajtotok. Én értem csak szívek szavát, A rokon-szív fájó kínjait, Az én lelkem is fájva érzi, A hajcsárok bősz kiáltásait. Ma még én is búcsút intek Vagonba zárt népem után, Lehet, holnap én is ott leszek Hideg vagonban, téli éjszakán. Hópihéket hajtva sír a téli szél, Hideg vagonokból nők, gyermekek Sírása hallik, messze a széllel, Óh, mért nem hallja senki meg!?