Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

I. „Kimondták az ítéletet felettem..." Janics Kálmán: Fenyegetések sodrában

ról is beszéljek, szentül hittem abban, hogy a nacionalista uszítást és komédiát majd elsöpri az 1946-os békekonferencia. Mint tudjuk, tévedtem, mert azután következett csak a „java", a deportálás és más tragédia.) 1946 nyarán a szlovákiai magyar közhangulat rendületlenül bízott a békekonferencia esedékes döntésében, de itt a szlovákiai magyar kisebbség sorsának rendezése körül nem oldottak meg semmit, nem volt tiltakozás a barbár módszerek ellen. A magyar kérdés megoldásában csak egy javaslatig jutott el, a további tárgyalások szükségességének kimondásáig. A kétszázezer magyar elűzését célzó csehszlovák követeléseket a békekonferencia tehát nem támogatta, s ez a tény oda vezetett, hogy az elvakult nacionalizmus számára betelt a pohár. Ezért robban bele a helyzetbe 1946 novemberében - négy héttel a párizsi békekonferencia után - a Sztálin sugalmazásával támogatott beteges barbár erőszak, a deportálás elindítása 1946 november 19-én. Katonai hadműveletek közreműködésével hurcoltak el több mint negyvenezer magyart családostul Csehországba, ingatlan vagyonának írásbeli elkobzásával. A deportálás hadművelete a magyar állam éles tiltakozása és némi nemzetközi felháborodás következtében 1947. február 25-én elakadt, ugyanakkor azonban a magyar kormány megígérte a lakosságcsereegyezmény végrehajtását. Az elhurcoltak vagyonának visszaadásáról akkor még beszélni sem lehetett, a visszaadás, visszaperlés vagy erőszakos visszaszerzés ideje csak 1948 őszén kezdődött, de minden törvényes fellépés - a jogrend hiánya miatt - reménytelen volt, így a legtöbb esetben fenyegetéssel kényszerítették a telepest a távozásra. A felelős bűnösök ellen soha vádat nem emeltek, a kínos helyzetet a helyi ellentámadás, valamint a hatalmi és történetírói félremagyarázás igyekezett helyrehozni. A történészek a tömegrablást és a családok deportálását a 88/1945-ös számú elnöki dekrétum értelmében átkeresztelték munkaszolgálatra, egyesek, érzékeltetni akarva némi hatalmi környezetet, „toborzásának nevezték. Ezt a félrevezető magyarázkodást elvétve még ma is használják, cseh történészek munkáiban azonban gyakran megtalálhatjuk a tényleges igazságokat. Nem is lehet meglepő Sztálin nyilatkozata a londoni csehszlovák kormány minisztere, H. Ripka számára 1946 márciusában: „Sztálin válaszában kijelentette, hogy Közép-Európában a kisebbségeket fel kell számolni, mert azok örökös nyugtalanságnak és az ötödik hadoszlopnak 11