Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Mészáros Sándor: Egy gyermek vallomása

Az 1950/5 l-es tanévben a komáromi gimnázium újabb mentsvárat, menedéket jelentett sok sorsüldözött diáktársam részére, vélem együtt, akik itt kellett, hogy befejezzék a gimnáziumi tanulmányaikat a már engedélyezett nemzetiségi iskolákban. Voltak közülünk az alattunk lévő évfolyamokban is, de legtöbben a gimnázium negyedik osztályába jártunk, ahová 35-en iratkoztunk be, és az év végén szerencsésen leérettségiztünk. Új térhódítást és nehéz megpróbáltatást jelentett számunkra a szlovák nyelvű egyetemekre való bejutás. További létért való küzdelmet jelentett. Minden nehézség ellenére sokan bejutottak közülünk az orvosi egyetemre, mivel nagyrészt szegényparaszt szülők gyermekei voltunk, és többnyire azokból válogatták ki a diákokat. Felejthetetlen esemény volt számomra a felvételi vizsgám. Az orvosi egyetemen felvételiztem. Természetesen már a nevem hallatán megtudta a bizottság, hogy magyar nemzetiségű diákkal állnak szemben. De főleg akkor, amikor megszólaltam. Ekkor csak annyi volt a szlovák nyelvű tudásom, amit egy év alatt el tudtam sajátítani Komáromban a gimnázium negyedik osztályában. A vér elemzését kaptam feladatul az első kérdésemben. Nyögdécselve mondogattam a mondanivalót. Majd a bizottság tagjai közül kínos hallgatás után megszólalt az egyik magyarul, és azt kérdezte tőlem, tudom-e, hogy ki írta a Vér és Arany című verset. Kellemesen meglepett, és örömmel feleltem a kérdésére, természetesen magyarul. A második kérdése pedig az volt, hogy tudnéke mondani valamit Ady Endréről. Természetesen ezt a kérdést bőven kimerítettem. Ahogy később megtudtam, ez volt az egyik tanárom az egyetemen. Megköszönte a felelésem, amire a többiek beleegyezőleg bólintottak, és ezzel megnyílt előttem az egyetem kapuja. Különben a tanítás az egyetemen szlovák nyelven folyt. Egyedül a politikai témájú polgári nevelés volt megengedve magyar nyelven számunkra, magyar nyelvű diákok számára, több évfolyam hallgatóit összevonva. A tananyagot Dobos László adta elő számunkra, aki ebben az időben szintén főiskolai hallgató volt a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. Ez is nagy örömet jelentett számunkra és természetesen megkönnyebbülést. Az orvosi egyetemet 1957-ben sikeresen bevégeztem a többi magyar nyelvű diáktársaimmal együtt. (...) 112