Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Mészáros Sándor: Egy gyermek vallomása

egy alacsony termetű vézna ember lép be rajta. Köszöntött bennünket, és barátságosan szólt hozzánk. Beszédbe elegyedett velünk, közben kedvesen felajánlotta, hogy a vonat érkezéséig még sok időnk van, addig ő szívesen vendégül lát bennünket a lakásán. Mi elfogadtuk az ajánlatot, mert nagyon fáradtak voltunk, gondolván, hogy ha mást nem is, legalább friss vizet iszunk. így hát útnak eredtünk. Ő ment elöl, mi meg utána, keresztezve a falu közepén lévő futballpályát, majd egy szűk utcán keresztül jutottunk el a falu végén álló házikóhoz, melynek a kertje a Garamhoz vezetett. A vendéglátónk megkínált bennünket friss vízzel, és egy tányér szilvát helyezett elénk az asztalra. Kicsit elbeszélgettünk, utána elkészítette a fekvőhelyet kettőnknek a szobában, a harmadiknak a konyhában. Elköszöntünk és lepihentünk. A vendéglátónk is a konyhában feküdt le. Nemsokára a lámpafény kialvása után nyílik az ajtó, a barátunk jött be a konyhából, és a következőket adta tudtunkra: Az illető a sötétben melléje feküdt, és elkezdte őt csókolgatni és ölelgetni, kitapogatta egyes testrészeit, mire ő félelemérzések közepette reagált és védekezett, majd az illető kiment, hogy elszív egy cigarettát, mire a barátunk beosont hozzánk a szobába. A történtekből mindjárt arra következtettünk, hogy egy homoszexuális egyénnel állunk szemben. Utána sokat nem időztünk, búcsút vettünk tőle, megköszönve a vendégszeretetét. Akkor az eszembe ötlöttek Tölcséri tanár úr szavai: Kisfiam, minden ember gyanús, aki él és mozog! Az életben sok minden megtörténik, ami kellemetlen és fájdalmat okoz, nemcsak a magunk hibájából, de a mások akaratmegnyilvánulásaiból is. Kiballagtunk az állomásra, és megvártuk a váróteremben a reggeli vonatot. Délre hazaértünk a szülőfalumba, magam, valamint édesanyám nagy örömére. A nyári szünidőt boldogan töltöttem odahaza, várva a visszatérés idejét. Otthonlétem alatt tudomást szereztem sok "mindenről, a falu életéről, a politikai helyzetről, a magyar lakosság helyzetéről a Felvidéken. Sok mindenről tudtunk Magyarországon is az újságokból, de egészen másként nézett ki minden a közvetlen hírforrásból. A kitelepítés és a deportálás megszüntetése után kissé csillapodott a hangulat a falu lakossága között. Úgy tűnt, hogy most már megnyílik az út a békés fejlődéshez. De állandóan újabb és újabb problémák vetődtek fel, és 105