Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

I. „Kimondták az ítéletet felettem..." Janics Kálmán: Fenyegetések sodrában

szerződések tették lehetővé, miután a nemzeti kisebbségekkel szemben a legyőzöttek esetében törvényesítették a kíméletlenséget. A félretájékoztatásokkal szemben nem szabad feledni, hogy a négyéves magyarellenes elnyomás gépezetét kizárólag a hatalom irányította és mozgatta embereivel, elsősorban a tisztviselőkkel és a csendőrséggel, olykor katonai közreműködéssel. Nem tudunk viszont olyan esetről, amikor szlovák polgári társadalom támadott volna meg magyar lakosságot. Ez a helyzetalakulás némileg megmagyarázta a magyar lakosság szilárd önbizalmát, az általános meggyőződést, hogy a válságnak vége lesz, és a jogrend helyreáll. Bizonyos kiábrándulást csak az 1946-os békekonferencia jelentett, mert bár 200 ezer további magyar kitelepítésének javaslatát ott elutasították, de megoldást nem találva, csak kétoldali továbbtárgyalást tudtak javasolni. A rövid kétoldali tárgyalásból - nyilván sztálini sugalmazásra - már 1946 novemberére a radikális deportálás vált a vita megoldásává. Irányító szerv a prágai központi kormány volt. A békerendezésre nagy hatással voltak a háború utolsó fejezetének eseményei. Közismert tény, hogy a mai Lengy elország területéről az előrenyomuló szovjet hadsereg nyolcmillió német polgári lakost sepert ki Nyugat felé két hónap alatt, minden nemzetközi megegyezés nélkül. A nyugati partnerek csak enyhén és utólag tiltakoztak a potsdami konferencia keretében, 1945. július végén. Minden magyar részéről súlyos tévedés, ha nem tudja, hogy már 1944 nyarán ugyanezt a sorsot készítették elő a szlovákiai magyar kisebbség számára, a megvalósítás október közepére lett volna esedékes, a nagy terv végrehajtását azonban az október 15-e után is tovább harcoló magyar tábornokok megakadályozták. A Szlovák Nemzeti Felkelés összeroppanása után már nem volt haderő ennek a tervnek a végrehajtására, ezzel a magyar kisebbség elleni befejezett tények alkalmazásának esélyei füstbe mentek, de azért hasznos nem felejteni, hogy ha nyolcmillió németet el lehetett űzni két hónap alatt, akkor a félmilliós magyar társadalom kiseprése a széles sávú településről csak napokig tartott volna, miközben könnyű lett volna elhitetni a világgal, hogy a „fasiszta" csőcselék elmenekült. Egyes történészek éreztetik, hogy a magyar kisebbség elűzésének a terve befejezett tény volt, de - mint Sámuel Cambel írja - „...ellentétben a szepesi németekkel, a magyaroknak nem volt hová futni" (Slovenská agrárna otázka 1944-1948, 99.1). Magyarázatképpen hozzá kell fűzni, hogy 1944 őszén a felkelés győzelme esetén a front észak felől haladt 9