Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

96 Petőfi Sándor Pető ji kassai szálláshelye, a Fekete Sas szálló A legbecsesebb dokumentum P. tollából származik: az a levél, melyet 1843. június 1-én Bajzához írt. E keserű levélhez mellékelte más versek társaságában a legszebb pozsonyi versét, a Távolbólt. Itt írt versei még: Az én mátkám, Ki vagyok én? Nem mondom meg.;.., Lánggal égő teremtette... 1843 júniusában a költő helyzete jobbra fordul. Megismerkedik a Pozsonyba jurátusként érkező Lisznyai Kálmánnal, aki anyagilag támogatja őt, és összeismerteti a Pozsonyban többnyire jurátusként időző fiatal írókkal (Kuthy Lajos, Pompéry János, Vahot Imre, Vachott Sándor, Degré Alajos, Berecz Károly). Vachott titokban gyűjtést indít az írók között, amelybe Pesten Vörösmarty, Bajza és Toldy Ferenc is bekapcsolódott. Az összegyűjtött harminc forintot az önérzetes költő az írótársak szerető segítségeként elfogadja, s amikor Pestről Nagy Ignáctól regények fordítására kap ajánlatot, 1843. jún. 27-én elhagyja Pozsonyt, hajóval Pestre utazik. Pozsonyi barátait továbbra is számon tartja, és amikor a pesti Nemzeti Kör 1844-ben — Vörösmarty ajánlatára — elvállalja az első Petőfi-kötet kiadását, a költő levelet ír a pozsonyi Samarjay Károlynak. „Ha van ismeretséged a pozsonyi fiatalok között, ... charlatánkodjál ügyemben, azaz nógasd őket, hogy előfizessenek" — írja. Pozsonyba ezután már csak egyszer látogatott el: 1848-ban. A márc. 15-e utáni országgyűlési fejleményekkel elégedetlen pesti forradalmi ifjúság márc. 25-én küldöttséget menesztett Pozsonyba a kormány munkájának sürgetésére. A küldöttséget — melynek P. mellett még Jókai, Vasvári, Degré, Lisznyay és Vas Gereben voltak az ismertebb tagjai — Kossuth Lajos örömmel fogadta. Este a Zöldfa szállodájában a pozsonyiak vacsorát rendeztek Petőfiék tiszteletére, melyen a költőnek el kellett szavalnia a Nemzeti dalt. Abban a kultuszban, mely P. halála után széles körben kibontakozott, a pozsonyiak kezdettől tevékenyen vettek részt (Dux Adolf német fordításokat készített, s a régi barátok, elsősorban Kolmár József, Samarjay Károly és a pozsonyi lakossá lett Szeberényi Lajos gyűjtögetni, rendezni kezdték a Petőfivel kapcsolatos adatokat). Az 1918 előtti pozsonyi Petőfi-kultusz legaktívabb szervezője az 1873ban alakult Toldy Kör lett, amely az évek folyamán számos Petőfi-ünnepélyt rendezett és emléktáblákat állíttatott. A századforduló éveiben mozgalom indult P. szobrának felállítására. A szobrot a pozsonyi születésű művész, Fadrusz János szerette volna elkészíteni (Szalatnai Rezső szerint a saját költségén), de az ő hirtelen halála miatt a feladat végrehajtása az ugyancsak pozsonyi Radnai Bélára várt. Radnai fehér márványból készített szobrát, melynek költségeit teljesen közadakozásból fedezték, 1911. szept, 8-án a város egyik főterén (ma Hviezdoslav tér) leplezték le, s itt állott 1919-ig. A szobor 1955től a bratislavai ligetfalusi parkban áll. Selmecbánya és Pozsony mellett Komárom és Eperjes dicsekedhet jelentős Petőfi-kapcsolatokkal. Komáromba P. Jókai barátsága révén jutott el. A két nagy tehetség 1841-ben a pápai kollégiumban ismerkedett meg és barátkozott össze. 1842 nyarát Orlay Petrich Somával