Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

87 Nova Posoniensia N Nádasi János (Nagyszombat, 1614 — Bécs, 1679. márc. 3.): egyházi író. Egy ideig a nagyszombati egyetemen tanított. — F. m.: Reges Hungáriáé a S. Stephano usque ad Ferdinandům III. (Pozsony, 1637) ; Vita S. Emerici (uo., 1644). tu Nagy Márton (Muzsla, 1804. okt. 5. — Szentgyörgy, 1873. ápr. 5.): egyházi és pedagógiai író. Piarista pap volt, tanulmányai egy részét Nyitrán és Szentgyörgyön végezte. — F. m. : Ifjúságot képző ismeretek tára (I—IV. kötet, Bécs, 1840-42). tu Nagy Pál (Zsitvagyarmat, 1750. ápr. 2. — Székesfehérvár, 1819. jan. 11.) : költő. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban és Bécsben végezte. Latin költeményei a pozsonyi Magyar Hírmondóban és a bécsi Magyar Kurírban jelentek meg. tu Nagy Vince (Garamsalló, 1879. márc. 20. — ?) : költő, egyházi író. Ref. lelkészként működött. — F. m.: Diákkori versek (Ipolyság, 1903); Álomvilágból (elbeszélések, uo., 1907); Nótás kedvvel (versek, uo., 1910). tu Nagybáncsai Mátyás; Nagy Bánkai; Bancsai; Báncsi (16. sz.): verselő. Nagyszombati polgár és talán ref. prédikátor volt. Nevét Hunyadi Jánosról írt históriás éneke tette híressé (Az vitéz Hunyadi János vajdának... viadala. Debrecen, 1574). Két vallásos énekét Bornemisza Péter Detrekőn 1582-ben kiadott Énekeskönyve őrizte meg. (1. Régi Magyar Költők Tára, IV. köt., 1883). tu Nagyszombati kódex: ferences szerzetesek készítették 1512—13-ban az óbudai klarissza kolostor számára. 397 lapból áll, s vallásos fejtegetéseket és elmélkedéseket tartalmaz. Hoszszabb ideig a nagyszombati könyvtár tulajdona volt, innen kapta a nevét. Ma az esztergomi Főegyházmegyei Könyvtárban található. Kiadása: Nyelvemléktár, III. köt. (1874). írod.: O. Nagy Gábor: A misztika kódexirodalmunkban (Debrecen, 1937). tu Nagyszombati Márton; Martinus Tyrnavius; Martinus de Tyrnavia (Nagyszombat, ? — 1524): Jagelló-kori latin nyelvű humanista költészetünk egyik legjelentősebb alakja. Bencés szerzetes volt, a krakkói és a bécsi egyetemen tanult. Egyetlen műve maradt fenn, az Opusculum ad regni Hungáriáé proceres c. latin költemény, melyet 1523-ban azzal a céllal írt, hogy az ország felelőseit a török elleni harcra buzdítsa. írod.: Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása (1935); Kardos Tibor: A renaissance Magyarországon (1961). tu Náray György (Pálóz, 1645. ápr. 23. — Nagyszombat, 1699. dec. 5.): egyházi ének- és dallamszerző. Egy ideig Csallóközcsütörtökben volt plébános. 1675-ben Lyra coelestis címen kat. énekgyűjteményt adott ki. ö maga száznál több templomi éneket írt. tu Nil; Rozsnyai Kálmánné szül. Dapsy Gizella (Losonc, 1885. jan. 18. — Nógrádverőce, 1940. ápr. 30.): költő. Több verskötetet jelentetett meg, s az első világháború idején pacifista verseket írt. — F. m.: Testamentom (versek, 1925); Ady Endre az életben (1928). tu Nova Posoniensia: a Rákóczi-szabadságharc hírlapja után ez volt a második mo.-i hírlap. 1721. márc.-tól 1722. szept.-ig hetenként egyszer négy oldal terjedelemben jelent meg Pozsonyban, latin nyelven. Kiadója Royer János Pál volt, egy ideig Bél Mátyás szerkesztette. A nemzetközi és a hazai politikai események mellett tájékoztatást adott a tudományos és az iskolai ügyekről, beszámolt a tudományos expedíciókról és az érdekes természeti tüneményekről stb. Syllabus néven megjelenő havi melléklete az elmúlt hónap eseményeit értékelő módon foglalta össze. A sajtótörténészek szerint a hírlap egyik célja az volt, hogy az iskolai oktatás számára segédanyagot nyújtson. írod.: Dezsényi Béla: A magyar hírlapirodalom első százada (1941); A magyar sajtó története I. 1705-1848 (1979). tu