Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

81 Mikszáth Kálmán Rákóczi Múzeum igazgatója lett, majd a Magyar Nemzeti Múzeum helyettes főigazgatója. Több mint száz művészettörténeti tanulmányt írt. — F. m. : A rimaszombati ötvöscéh (1919); A lőcsei Novoszády ötvöscsalád svédországi szereplése (Pécs, 1935); A Miklós-börtön (Kassa, 1942); Öű év műemlékvédelme Kassán (uo., 1943); Benczúr Kassán (uo., 1944); A magyar zománcművészet (1961). cs Mihálykó János (Eperjes, 1593 — ?) : egyházi író, ev. pap. A teológiát Wittenbergben végezte. 1613-tól a Thurzók udvari papja Szepes várában, majd Széchy Györgyé Murányban. — F. m.: Az örök életnek szép és gyönyörűséges nyári idejéről való könyvecske (fordítás németből, Bártfa, 1603) ; Keresztyén Istenes és Ájtatos Imádságok (uo., 1609); Hét prédikáció az Isten fiainak örök életekről (fordítás németből, uo., 1612). cs Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. jan. 16. — Bp., 1910. máj. 28.): író, publicista. Jókai és Móricz között a magyar széppróza legnagyobb képviselője. M.-ot a mai Szlovákiához rendkívül sok kapcsolat fűzi. Élete és életműve annyira át van szőve itteni vonatkozásokkal, hogy e tekintetben még Jókai sem mérkőzhet vele. Gyermek- és ifjúkorát olyan vidéken töltötte, ahol a magyar és szlovák nyelvhatár egybemosódik. Szinte egyetlen olyan műve sincs, amelynek táj- és emberMikszáth már lebontott szülőháza Szklabonyán világába a szülőföldi és gyermekkori emlékek kisebb-nagyobb mértékben ne nyomulnának be. Szülőföldje — a szlovák lakosságú szülőfaluval: Szklabonyával és a közeli palóc falvakkal (Ebeclc, Zsély stb.) — az egykori Nógrád megye északi részén fekszik. A gyermek M. e táj embereinek az észjárását és nyelvét sajátította el, s a palóc nyelvjárás ízeit még öregkorában is érezni lehetett beszédében. Nemhiába nevezték őt „nagy palócnak" : A jó palócok alakjain kívül is számtalan palóc alakot szerepeltet a novelláiban és a regényeiben, a Nemzetes uraimékban egész „palóc had" vonul fel. Gyermekkorát és családjának viszonyait irodalmi témaként is gyakran felhasználta (A fahuszár meg a lova meg a ló sípja, Az ebecki délutánok, Egy vadászpálya eleje meg a vége, Apám ismerősei stb.). Apja, M. János mészáros és kocsmáros volt, később pedig gazdálkodó. Nagykürtösről, majd Ebeckről került Szklabonyára. Édesanyja, Veres Mária, ebecki parasztcsaládból származott. Az újabb kutatások szerint M. az elemi iskolába nem Szklabonyán járt. Mivel a faluban csak kat. elemi volt, ev. családja valószínűleg magántanítót fogadott melléje, és vizsgázni a balassagyarmati ev. iskolába küldte; az is lehetséges, hogy az elemi néhány osztályát lánytestvérével, Máriával együtt bennlakóként végezték el Balassagyarmaton. A gimnáziumi tanulmányokról már pontosabb és kimerítőbb adatok vannak. Az első hat osztályt 1857— 1863 között a rimaszombati egyesült protestáns