Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

71 Körmöcbányái Táncszó felelős magyar minisztérium (kormány) létrehozásának. írod.: Gracza György: K. L. élete és müvei (1893); Csabai Tibor: K. és az irodalom (1961); Szabad György: K. politikai pályája (1977). cs Kovacsóczy Mihály (Gödöllő, 1801. márc. 19. — Pest, 1846. jan. 13.): író, szerkesztő. Tanárként működött Kassán, ahol megindította a Nef elejts (1832) és az Árpádia (1833) c. zsebkönyveket, majd a Szemlélőt (1833). — F. m. : Anglia története (Kassa, 1838); Történeti táblák (Pest, 1839). cs Kozma Ferenc Xavér (Nagymagyar, 1728. okt. 18. — Lovasberény, 1806. nov. 29.): író. Jezsuita szerzetesként tanított Nagyszombatban, Budán, Pozsonyban és Kassán. — F. m. : Jekoniás ... (iskoladráma, Győr, 1754). cs Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. aug. 8. — Szatmárcseke, 1838. aug. 24.): költő, szónok, prózaíró. 1832-ben Pozsonyba jött az országgyűlésre, a Magyar utcában (ma Obchodná u.) szállt meg, itt írta meg végrendeletét is. Az országgyűlésen először a magyar nyelv ügyében tartott beszéddel tűnt fel, a parlamenti szónoklatot ő emelte először művészi színvonalra, megelőzve ezzel Kossuth Lajos fellépését. Követi pályájának nagyszerű dokumentuma, Országgyűlési naplója, amely nyomtatásban csak 1848-ban, a cenzúra engedélye nélkül jelent meg. Pozsonyban írta Emléklapra c. epigrammáját is, melyben így lelkesíti nemzedékét: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökül, ha kihúnysz: A haza minden előtt!" — Legemlékezetesebb pozsonyi szónoklatát K. a jobbágyság örökös megváltása érdekében mondotta. Szatmár megye azonban utasította, hogy az örökváltság ellen lépjen fel. Ekkor lemondott követi megbízatásáról, s visszatért Csekére gazdálkodni. Az országgyűlésen 1835. febr. 9-én nagy hatású búcsúbeszédet mondott a haza és haladás szolgálatáról. Kossuth ekkor gyászkeretbe foglalva küldte szét az Országgyűlési Tudósításokat, a haladó országgyűlési ifjúság gyászt öltött, s búcsúlakomát rendezett Kölcsey tiszteletére, melyen Széchenyi István is felszólalt. A Pozsonyból távozó K.-t hívei egészen Köpcsényig elkísérték, s Emlékírást nyújtottak át neki. K. kapcsoKölcsey kézírásos verse latban volt a pozsonyi ev. líceum tanáraival és tanulóival is, s távozása után a líceumi magyar társaság ünnepén magasztalóverset szavaltak róla. írod.: Obernyik Károly: K. F. házi körében. Országgyűlési emlék (Pest, 1848); Angyal Dávid: K. F. (1927); Horváth János: Tanulmányok (1956); Szauder József: K. F. (1955). cs Körmöcbányái Táncszó: az egyik legkorábbi ismert magyar virágének töredéke, Krizsko Pál fedezte fel Körmöcbánya városi számadáskönyvének első lapján. Valószínűleg tollpróbaként jegyezte ide Kreusel János jegyző 1505-ben. írod.: Krizsko Pál: Egy magyar versecske 1505-ből (Századok, 1876); Binder Jenő: Folklore-forgácsok (Ethnographia, 1928). cs