Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

67 Kiss József the, Schiller és Kotzebue műveit. A pozsonyi papnövendékek maguk is próbálkoztak drámaírással, s az ifjak mozgalmát országos elismerésben is részesítette Péczeli József a Mindenes Gyűjteményben. K. élvezettel vesz részt e fiatalok irodalmi buzgólkodásában. A II. József halálával fellángoló nemesi ellenállás egyik központja Pozsony lett, s szelleme K. szívét is elragadta. Büszkén írja önéletrajzában, hogy a magyar korona visszahozatalakor egészen az országhatárig elébe ment a küldöttségnek, s ott lovagolt a nemzeti ereklyét kísérő nemesi bandériumban. Ez az esemény tükröződik a Regeköltőnek hattyúdala c. költeményében. A nemesi, Bécs-ellenes hazafiság alapvető eszméje későbbi műveinek is. Pozsonyban írja első műveit, s 1790 őszén lefordítja németből Seneca tragédiáját, az Uliszszes és Penelopét, hangot adva a zsarnokság elleni küzdelem eszméjének. Pozsonyban ekkor már elterjedt a bécsi magyar testőrírók hírneve, s ez is ösztönözte K.-t arra, hogy lépéseket tegyen e testőrségbe való bejutásra. Különböző pártfogóitól támogatott kérvényeit azonban ekkor még visszautasították, s mivel jogi tanulmányait elhanyagolta, apja 1791 őszén már nem engedi vissza Pozsonyba. — F. m.: Kesergő szerelem (1801); Boldog szerelem (1807); Regék a magyar előidőkből (1807); Napló és francia fogságom (1796); K. S. minden munkái I—VIII. (1892—93.). írod.: Császár Elemér: K. S. (1910); Fenyő István: K. S. (1961). cs Kiss József (Mezőcsát, 1834. nov. 30. — Bp., 1921. dec. 31.): költő, a századforduló jelentős alakja, az európai tájékozádású A Hét főszerkesztője. Gyermekkora egy részét a Gömör megyei Serkén töltötte, ahol édesapja kocsmáros volt. 1858 szeptemberétől a rimaszombati ev. gimnáziumba járt, ahol Mikszáth Kálmán is osztálytársa volt. Kosztot és szállást Brenner Ferdinánd vendéglősnél kapott. Rimaszombati diákéveire mindig szeretettel emlékezett vissza, s 1892-ben és 1904-ben ellátogatott a városba. 1894 júliusában A Hét hasábjain két azonos című cikk jelent meg a rimaszombati gimnázium jeles tanáráról, Baksay Istvánról (Az öreg Baksayról) : az egyiket K. J., a másikat Mikszáth Kálmán írta. K. édesanyja, Glatter Etelka, 1859 tavaszán halt meg, s mivel Serkén zsidó temető nem volt, Rimaszombatban temették el. Fia által megénekelt sírjára 1938. június 22-én helyi közadakozásból emlékművet állítottak; az avató ünnepségen K. versét (Egy sír) és Győry A Hét egy száma