Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

57 Jókai Mór mus számos törvényszerűsége és ellentmondása tükröződik, konkrétan ábrázolva egy Duna menti város, Komárom, kereskedőinek és hajótulajdonosainak életében. J. Az aranyembert tartotta legkedvesebb regényének, s Utóhangok címen így szól annak forrásairól is. „Ennek alakjai mind olyan jó ismerőseim nekem: ki korábbrul, ki későbbrül." Majd azt írja, hogy egyik nagynénjétől, Szűcs Lajosnétól hallotta a regény cselekményének végét alkotó történetet a fiatal, gazdag özvegyről és katonatiszt vőlegényéről, s a társalkodónőről, aki az özvegyet meg akarta ölni. A regény utolsó fejezetében is konkrét komáromi élményeket emleget, állítva, hogy gyerekkorában maga is részt vett egy gazdag kereskedő temetésén, akiről azt híresztelték, hogy nem is halt meg. Hallott az özvegye elleni merényletről, s a templomban gyakran látta a csodaszép úrhölgyet, vörös forradással a homlokán. Ezekből a komáromi emlékekből szőtte az író fantáziája évtizedek múlva Az aranyember (1872) csodálatos meséjét. Eötvös Károly J.-ról szóló értekezésében azt állítja, hogy Az aranyember mintája Domokos János komáromi kereskedő volt, akinek pompás síremlékét és földi maradványait a „rác" temetőből napjainkban helyezték át a komáromi szerb pravoszláv templomhoz, hogy az itteni rácok múzeumi emlékeit gazdagítsa. Ma is állnak Komáromban a Rác utca egyes régi házai, a milliós kincseket (főként ikonokat) őrző rác templom, s a regényben ábrázolt környezetrajznak számos más részét is megtalálhatjuk a valóságban. J. még számos művéről állítja, hogy komáromi gyermek- vagy ifjúkori élményeiből született. Ilyen pl. Az elátkozott család, melyről az utószóban ezt írja: „az események, miket a regényben írtam, alapvonásaiban mind igazak". Legkedvesebb iskolája a komáromi ref. kollégium volt, s ezzel kapcsolatos Az elátkozott család témája, mert itt sokat hallott a kisebbségbe szorult protestánsok egykori üldözéséről, a vallási türelmetlenség keserű következményeiről. A mű a 18. század végi vallási diszkriminációról és túlkapásokról szól, s bevezetésében valósághűen leírja az 1763. évi szörnyű földrengést is. A regény főhősét J. bizonyára komáromi íróelődjéről, Péczeli Józsefről mintázta: a műben Gutay Tadeus néven szerepel. Következő, komáromi élményeket tükröző regénye a Politikai divatok, melynek története Komáromban és Pesten játszódik 1847-től 1853-ig. Ebben saját magáról mintázta a főhős, Lévay Béla, Petőfiről pedig Pusztafi költő alakját. Komárom társas életének ábrázolásával vezeti be a történetet, a Holdváry és Hargitay családoknak az elsőségért folyó versenyével. Az epizódok és a körülmények bemutatásában itt is számos, a valóságnak megfelelő motívum van. Utolsó komáromi tárgyú regénye, A tengerszemű hölgy, cselekményében testvére a Politikai divatoknak. Első személyben adja elő a történetet, ami ritkán fordul elő J. műveiben, s ifjúkori szerelmének állít benne emléket. A „tengerszemű" hölgy olyan, mint J.-nak más regényeiből (pl. Az aranyemberből) is ismert nőideálja. Hasonlóan, mint a Politikai divatokban, beleszövi a mű meséjébe a szabadságharc pesti és komáromi eseményeit: ilyen pl. március 15-e, Komárom Jókai Mór szobra Komáromban (Berecz Gyula alkotása)