Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

39 Esterházy Miklós — Bp., 1945) : tudományos író. Középiskoláit Nyitrán, gyógyszerészeti tanulmányait Budapesten végezte. Előbb hírlapíró, majd a Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselője. Foglalkozott szláv filológiai kérdésekkel. A Matunák Mihály közzétette szlovák álkuruc dalokat ő fordította magyarra, s propagálta magyar szakfolyóiratokban. — F. m.: Természettudományi mozgalmaink a XVII—XVIII. században (1913); A Majthényiak és a Felvidék (1913); A visegrádi vár (1913); Tótnyelvű krónikás énekek és kuruc dalok (Ethnographia, 1922). írod.: Csanda Sándor: A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar—szlovák kapcsolatai (1961). cs Érsekújvári kódex (1529—1531): a margitszigeti domonkos apácák legterjedelmesebb kéziratos könyve. Az érsekújvári ferencesek könyvtárában fedezte fel Czech János, innen kapta a nevét. Evangéliumi részleteket, prédikációkat, legendákat és elmélkedéseket tartalmaz. Legnagyobb részét Sövényházi Márta másolta. Kiad.: Nyelvemléktár IX., X. írod.: Timár Kálmán: Az Ê. k. forrásai (Irodalomtörténeti Közlemények, 1926); Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei (1931). cs Esterházy Miklós (Galánta, 1582. ápr. 8. — Nagy-Höflány, 1645. szept. 11.): író. Nagyszombatban tanult, s itt lépett át a katolikus egyházba. Később zólyomi főispán, majd Érsekújvár és a bányavárosok kapitánya. 1623ban megverte a törököt a Nyitra folyó mellett, ezután 1625-ben nádornak is megválasztották. — F. m.: A magyarországi palatínusnak, gróf Esterházy Miklósnak, Rákóczi György erdélyi fejedelemnek írt egynehány intő leveleinek igaz Pariája (Pozsony, 1644); Galántai gróf Esterházy Miklósnak munkái (Pest, 1852). írod.: Csapody Csaba: Esterházy Miklós nádor (1942). cs