Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

19 Batsányi János Batsányi János (Tapolca, 1763. máj. 11. — Linz, 1845. máj. 12.): költő, a magyar felvilágosodás kiváló lírikusa. A brünni Spielbergben, kihallgatása alkalmával úgy jellemezte származását, hogy nem nemes ugyan, de tudásánál és foglalkozásánál fogva nemesi jogok illetik meg, vagyis az ún. honorácior réteghez számította magát. A nyolcvanas évek elején Orczy Lőrinc báró fiának, Istvánnak tanulótársa, instruktora lett. Az Orczyak segítségével kapott állást Kassán, s ezt a várost — írótársaival — egy időre a magyar szellemi élet, a felvilágosodás egyik központjává tette. Kassai tevékenysége (1787—1793) jelenti legdinamikusabb, legforradalmibb korszakát; itt alkotta a politikai lírájának csúcsát jelentő költeményeket. Kazinczyval és Baróti Szabó Dáviddal együtt megalapítja a Kassai Magyar Társaságot, és kiadja a Magyar Museum c. folyóiratot, amely elsősorban a felvilágosodás eszméit hirdette. B. és Kazinczy között már az első szám kiadásakor nézeteltérés támadt, s az utóbbi rövidesen kilépett a szerkesztőségből. A lapot B. emelte a megújuló magyar irodalom első átgondoltan szerkesztett központi orgánumáBatsányi híres költeménye a Magyar Museum lapjain vá, s munkatársul megnyerte a kor szinte valamennyi jelentős íróját. Az előfizetők hálózatát sikerült az egész országra kiterjesztenie, s kapcsolatban állt a kor valamennyi mo.-i lapjával és folyóiratával. A kassai Magyar Museum tehát több volt, mint irodalmi fórum, munkatársai hálózatával B. meg akarta vetni egy tudományos társaság alapját, méghozzá erősen radikális politikai szellemben. A felvilágosodás eszméit bátran hirdető és továbbfejlesztő költő rövidesen összeütközésbe került az ellenforradalmi hatósággal s a Kassa környéki reakcióval is. Évekig folyt ellene az intrika és a támadás. Ezek következtében nemcsak a Magyar Museum és a Kassai Magyar Társaság szűnt meg, hanem B. is elveszítette állását. Ekkor Nyitraújlakra költözött, ahol a felvilágosodással rokonszenvező Forgách Miklós gróf magántitkáraként alkalmazta. Itt érte 1794-ben a Martinovics-mozgalom leleplezésének híre, s az is, hogy őt egyik fő vádlottjaként körözik. Mivel bűntelennek érezte magát, jelentkezett Budán a nádornál, aki elfogatta, s kihallgatását mint első számú vádlottét rendelte el. B. bátran s elveihez hűnek maradva védekezett, s közben bebizonyosodott, hogy valóban nem tartozott Martinovics szűkebb köréhez. A bíróság előbb felmentette, de a hétszemélyes tábla egyévi börtönre ítélte forradalmi versei és a tárgyalá-