Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

133 Wildner Ödön Werbőczi István; Verbőzcy (Verbőc, 1458 körül — Buda, 1542. okt. 13.): politikus. A budai egyetemen, majd külföldön tanult. Ugocsa vm. követeként több fontos törvény megalkotásában vett részt (1498-tól). 1525-ben nádorrá választották. A mohácsi vész idején egyik felsőmagyarországi várában: Dobronyán élt visszavonultan. Később Szapolyai János kancellárja. Híres, bár irodalmi jelentőség nélküli munkája a Triparti tum, azaz Hármaskönyv (teljes címe: Opus Tripartitum juris consuetudinarii inclyti regni Hungáriáé. Bécs, 1517). A mo.-i feudális jogokat összefoglaló jogkönyv. Számos kiadásban jelent meg, többek között Nagyszombatban is (1740). Magyar nyelven Weres Balázs fordításában jelent meg (Debrecen, 1565). Űjabb kiadásai többek között: Bártfa (1642); Pozsony, Kassa (1779); Pozsony (1802); Pest (1806). Kompendiumos kiadások: Bártfa (1636); Lőcse (1648); stb. írod.: Fraknói Vilmos: Verbőczy István (1899). b Wildner Ödön (Kassa, 1874. jún. 11. — Bucsu, 1944. jún. 12.): író, műfordító, szociológus. M. túlnyomólag szociológiai, esztétikai és filozófiai tanulmányok, közgazdasági tankönyvek. A Huszadik Század c. folyóirat egyik szerkesztője volt. — F. m. : Társadalmi gazdaságtan (1903); Nietzsche romantikus korszaka (1907); Goethe és a mai ember (1913). Több filozófiai munkát fordított, néhányat Új falusi Ödön néven. b