Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

129 Tóth Arpád Tompa sírköve a hanvai temetőben Lófő, Menedékkő, Mohos, Basa kútja, Bosnyák Zsófia stb.), valamint több lírai verse is (Tornáczomon, Levél Pogány Karolinához, A pozsonyi várban stb.). — Szülőföldjén a költő emlékét mindig szeretettel ápolták. Rimaszombatban 1902-ben szobrot emeltek neki (Holló Barnabás alkotása), amely a vármegyeháza előtt állt, s 1960-tól a Városkertben van elhelyezve. A költő szülőháza nem maradt fenn, de a Gömöri Múzeumban megvan a makettje. Hanván — ahol T. sírja van — mellszobra áll, a parókia falán pedig elhelyezték emléktábláját. írod.: Gyulai Pál: Kritikai dolgozatok (1908); Váczy János: T. M. életrajza (1913); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (1959); Turczel Lajos: T. M. emlékezete (Irodalmi Szemle, 1968/7). tu Tóth Arpád (Arad, 1886. ápr. 14. — Bp., 1928. nov. 7.) : költő, műfordító, a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő alakja. Tüdőbajára, mely gyermekkorától kínozta, a mi hegyeink között keresett orvoslást. Először a szepességi Svedlérre járt, ahol egy középiskolai pajtása, Schöntag Alfréd szüleinek volt üdülőtelepe. A tízes évek második felében svedléri és tátrai tartózkodásait többnyire Hatvany Lajos finanszírozta. A húszas években még néhányszor gyógykezelik Ó- és Űjtátrafüreden, utoljára halála előtt egy évvel, 1927 őszén. A svedléri és a tátrai tartózkodások nyomai költészetében is megtalálhatók (Séta az alkonyatban, Rozskenyér, Este a kilátón, Űj tavaszig vagy a halálig. A Palace-ban...). írod.: Kardos László: T. A. (1955); Fábry Zoltán: A gondolat igaza (Bratislava, 1955); Turczel Lajos: T. Á.-ról halálának ötvenedik évfordulóján (Hét, 1978. XI. 4.). tu Hanvai utcarészlet Tompa Mihály lakóházával 'TOMP

U MÍHAL "li' ;;; ;