Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)
Előszó
115 Stockei Lénárt Jogbölcselet (uo., 1901); Szociológia (uo., 1901); A helyes jog elmélete (Kolozsvár, 1914). írod.: Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet (1955). g Somló Sándor; Hlavathy Ödön (Nagykapos, 1859. nov. 19. - Bp., 1916. szept. 2.): drámaíró, színművész. Verseket és színműveket írt. Pályája során Komáromban és Pozsonyban is megfordult. 1887-ben a pozsonyi Toldy Kör kitüntette Gorgo c. tragédiáját. írod.: Doroghy Ferenc: S. S. színművei (1942). g Sós Kristóf; Soós (? - Sóvár, 1601): egyházi író. 1601-ben Postillákat adott ki Bártfán. Világi ember létére prédikációkat írt, melyekbe beleszőtte korának eseményeit. — F. m. : Postilla (Bártfa, 1598 és 1601). írod.: Nemeskürty István: A XVI. század utolsó három évtizedének postillairodalmáról (Irodalomtörténet, 1957). g Sörös Pongrác (Komárom, 1873. aug. 24. — Győr, 1919. jan. 5.): egyházi író. 1896-ban szentelték bencés pappá, majd Pápán és Pannonhalmán tanár. Egyik szerkesztője volt A Pannonhalmi Szent Benedek Rend története c. sorozatnak. — F. m. : Forgách Ferenc élete (1896) ; Verancsics Antal élete (Esztergom, 1898); Ghimesi Forgách Simon báró (1899); Jerosini Brodarics István (1907). írod.: Hóman Bálint: S. P. (Századok, 1919). g Spangár András (Lógrád, 1677. jún. 23. — Rozsnyó, 1744. márc. 14.) : egyházi író. Magyar Krónika (Kassa, 1734, 1738) című művében Pethő Gergely magyar nyelvű krónikáját bővítette ki 1732-ig. Lefordította Szent István király Intelmeit (Gyoma, 1930). g Spányik Glicér (Néver, 1781. okt. 20. - Pest, 1850. nov. 28.) : szakíró. A piarista rend tagja. Teológiai tanulmányait Nyitrán végezte, bölcsészdoktori diplomáját a pesti egyetemen szerezte meg. 1832-től a budai piarista főgimnázium igazgatója. Több kiadást megért történeti könyvet és neveléstant írt. — F. m. : Compendium históriáé r égni Hungáriáé (I—II., Pest, 1816—1840); Magyarország rövid históriája, a nemzet eredetétől II. Lajos király idejéig (Pest, 1832, 1833, 1843) ; Magyarország oknyomozó története (Buda, 1845). g Sponer Andor (Nagylomnic, 1843. febr. 6. — uo., 1917. nov. 22.): műfordító. Késmárkon érettségizett, majd a budapesti egyetemen szerzett jogi doktorátust. 1867-től Szepes megye törvényszéki jegyzője, majd Lőcsén hivatalnok. Később nagylomnici birtokán élt. Számos magyar költő és író műveit (Arany, Petőfi, Mikszáth stb.) fordította németre. Ezek közül Madách (Die Tragödie des Menschen) művének fordítása Késmárkon jelent meg 1887-ben. g Stampf el Károly (?, 1843 - ?): könyvkereskedő, könyvkiadó. Kiadója, amelyet 1873-ban nyitott meg Pozsonyban, a legjobbak közé sorolható a századvégi Magyarországon. Kb. 1300 magyar könyvet adott ki, köztük Jókai, Gaál Mózes, Kossuth, Pulszky stb. műveit. írod.: S. K. kiadványainak jegyzéke (Pozsony, 1873-1903). g Starosolszky Aranka (Bp., 1917. dec. 7.): költő, író, újságíró. Középiskolai tanulmányait Kassán végezte, majd Pesten lett újságíró. A felszabadulás előtt a Magyar Nemzet külföldi tudósítójaként dolgozott. 1940-ben egy ideig Bratislavában működött. A felszabadulás után az Országos Fordító Irodában dolgozott, 1958tól idegenvezető tolmács. Egy verskötete és több regénye jelent meg. — F. m.: A férfi és én (versek, 1936) ; A szomorúarcú férfi (regény, 1938); Sztambuli lélekvásár (regény, 1943); Beszélgetni tilos (börtönélmények, 1946). g Steier Lajos (Liptószentmiklós, 1885. márc. 2. — ?, 1938): publicista, történész, szakíró. Tanulmányaiban főleg a magyar—szlovák kérdéssel foglalkozott. — F. m.: A tót kérdés (Liptószentmiklós, 1912); Görgey és Kossuth (1924); Az 1849-iki trónfosztás (1928); Haynau és Paskievics (I—II., é. n.). g Stilfrid és Bruncvik históriája: nálunk, főleg Csehországban jól ismert monda, a 18. században Magyarországon is népszerűvé vált, Magyar fordítása Pozsonyban jelent meg 1730ban. írod.: Katona Lajos irodalmi tanulmányai (1912). g Stockei Lénárt (Bártfa, 1510 — uo., 1560. jún. 7.) : egyházi író. 1530-ban Wittenbergben tanult, ahol közeli kapcsolatba került Lutherrel és Melanchtonnal. Több évet töltött Németországban mint tanító. 1539-től Bártfán tanított. Itt Melanchton szellemében átszervezte és