Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

101 Purkircher György zette. — F. m.: História Mariana brevi metro concinnata (versek, Kassa, 1773). tu Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. okt. 10. — Bp., 1927. ápr. 2.) : egyházi író és szónok. Teológiai tanulmányait Rómában végezte. 1905től székesfehérvári püspök volt. A modern klerikalizmus legnagyobb hatású magyar képviselője. — F. m.: P. O. összes művei (1928— 1929). írod.: Sík Sándor: Gárdonyi, Ady, Prohászka (1928). tu Pulszky Ferenc (Eperjes, 1814. szept. 17. — Bp., 1897. szept. 9.) : politikus, régész, művészettörténész. Iskoláit részben az eperjesi kollégiumban végezte, ahol — Sárosi Gyulával, Kerényi Frigyessel, a Vahot fivérekkel és másokkal együtt — az önképző Magyar Társaság tagja volt. 1832—36-ban jurátusként részt vett az országgyűlési ifjak mozgalmában. Irodalmi és tudományos tevékenysége igen jelentős. A negyvenes években irodalomkritikákat is írt. — F. m. : A magyar jacobinusok (Pest, 1862); Életem és korom I—IV. (emlékirat, 1880— 1882); A rézkor Magyarországon (1883); Magyarország archeológiája I—II. (1897—1899). írod.: Ferenczy József: P. F. életrajza (1889). tu Purkircher György (Pozsony, 1530 körül — uo., 1578): orvos, költő. Az orvosdoktori címet Paduában nyerte el. Tanulmányai befejezésétől (1563) haláláig a szülővárosában folytatott orvosi praxist. Költészete nem jelentős; latin nyelvű dicsőítő énekeket írt. írod.: Kneif el Mária: P. Gy. (1942). tu