Magyar a magyarért. Beszámoló (Budapest, Magyar a Magyarért Munkabizottsága, 1939)

vitéz Imrédy Béláné: Előszó

ELŐSZÓ. 1938 őszén a húszesztendős magyar várakozások egyrésze beteljesült. Az igazság megcsúfolásával Trianonban vont északi határaink megnyitását vártuk, azt a nagyszerű pillanatot, amikor könnyes meghatottsággal ölelhetjük újra magunkhoz húsz éve elszakított testvéreinket. Megmozdult ekkor a testvérekért dobbanó magyar szív. Az ország első asszonyának, a Főméltóságú Asszonynak fővédnökségével indítottuk útjára mozgalmunkat, mely címében hordja célkitűzéseit: Magyar a Magyarért! Az öröm, a várakozásteljes izgalmak, a megindultság lüktető óráiban a magyar társadalom megértette, hogy a lelkesedésen és örömkönnyeken túl kötelességet kell teljesítenie hazatérő, segítségre szorult testvéreivel szemben. Mozgalmunk a nemzeti összetartozásnak és a testvéri szeretetnek a magyar történelemben szinte páratlan, nagyszerű megnyilvánulása. Nehéz elbírálnunk, hogy a bámulatos megértéssel és áldozatkészséggel segítségünkre siető csonkaországi társadalom, vagy a sok-sok fáradhatatlan lelkesedéssel dolgozó munkatársunk érdemel-e több köszönetet a Mozgalom eredményeiért. Mindenki, aki a Mozgalommal együtt dolgozott, egész életére szóló emléket szerzett magának vele. Ez a rövid beszámoló csak nagy vonalakban adhat képet arról a sokágú munkáról, amely minden munkatársiunkat hónapokon keresztül teljes feszültségben tartotta. S most, amikor ennek a munkának eredményeit közreadjuk, a magyarok Istenének áldását kérem mindazokra, akik e nagyszerű munkában és a maradandó eredmények elérésében segítségünkre voltak. Budapest, 1939 november havában. vitéz Imrédy Béláné, a munkabizottság elnöke.