Magyar a magyarért. Beszámoló (Budapest, Magyar a Magyarért Munkabizottsága, 1939)

IV. Az első munkaszak

IV. Az első muiikaszak. (1938 október ll-től december 31-ig.) A mámoros, virágos bevonulás felejthetetlen napjai után a mindennapi munka nehéz gondjai következtek. Szociális megbízottunk, amikor rendeltetési helyére megérkezett, helyiséget keresett s a Mozgalom tábláját kiakasztva, ismeretlen környezetben, ismeretlen emberek között megkezdte gyógyító és megnyugtató munkáját. Megbízottunk következő lépése a katonai hatóságokkal és a helybeli magyar szervezetekkel való kapcsolat felvétele volt. A helyi szervezetektől: a Magyar Nemzeti Párttól, a jótékony egyesületektől, a korábban karitatív munkával foglalkozó papságtól, tanítóktól kapott névsorok alapján történt az első élelmiszerosztás. Ugyanakkor megkezdődött a segélyreszorulók felülvizsgálása és kiválasztása környezettanulmányok alapján. Az első névjegyzékek természetesen nem lehettek tökéletesek, mert hiszen az azonnali segélynyújtás követelményei nem engedtek időt a szükséges rostálásra, bejelentett adatok igazolására és a szükséges ellenőrzésre. A segélyezések általában nem megmerevített tételek szerint történtek, hanem mindenkor a helyi viszonyokhoz és az egyéni szükséghez alkalmazkodva. A segélyosztást nemcsak a szakszerűség jellemezte, hanem a feltétlen pártatlanság és a lehetőség szerinti igazságosság. A szociális megbízottak az első hetek folyamán a Központi Iroda által elkészített járási tükör és térkép alapján működtek. Később a helyi szervezeteknél talált és maguk által gyűjtött adatok felhasználásával a Mozgalom munkája egyre rendszeresebb és szociális szakszempontból is egyre tökéletesebb lett. Az első hetek elteltével a visszatérés mámoros öröme és lelkesedése által eltakart problémák egyszeriben napvilágra kerültek és a szociális megbízottak jelentéseiből sokrétűen bontakoznak