Magyar a magyarért. Beszámoló (Budapest, Magyar a Magyarért Munkabizottsága, 1939)

V. A második munkaszak - 5. Munkaközösségek

76 meglátják, ha valahol baj van és legjobban tudják, hogy melyik segítség használ. Példákat soroltam fel, hogy érthetőbbé tegyem;,; amire vállalkoznak. Ha nem tudják megtalálni a segítés módját, akkor a helyi munkaközösség tanácstagjai intézkednek vagy szűk-, ség esetén továbbítják az ügyet a Központi Irodához. Azért kértünk fel két nembeli tagokat, mert pl a közmunkánál a szegények névsorának Összeállítása a férfiakhoz áll közelebb, míg a háziipari tevékenység, a tejakció, a cukorakció az asszonyok intézésében lehet hatásosabb. Hangsúlyoztam, hogy bennük édesapát és édesanyát adunk a rábízott körzetnek és kértem őket, hogy szeretettel viseljék gondját a rábízottaknak. Végül megkértem őket, hogy írják össze házcsoportjuk, házaik családfőit a név, foglalkozás, családtagok számának megjelölésével, valamint jelöljék meg azt is, hogy ellátatlanokról vagy munkanélküliekről van szó. A martosiak pl. vállalkoztak arra, hogy hetenként kétszer átmennek a szomszédos Imelyre és megtanítják az ottani asszonyokat kézimunkájukra. A martosi kézimunkának ugyanis még lenne piaca. Az imelyiek jelenlegi kézimunkáját viszont kevésbé keresik, mert azt nyolc másik község is csinálja. A gyűléseken majdnem minden községben teljes számban és élénk érdeklődéssel vettek részt, tanácskoztak, felszólaltak, minden felmerülő munkát vállaltak. A dunaradványiak pl. egészen új gondolatokat vetettek fel arra, hogy miként lehetne az ottani feltűnően rossz termésviszonyokon segíteni. Többek között gazdasági vezető kiküldését kérték, aki a föld megvizsgálása után a szükséges új gazdálkodásra megtanítaná a népet, örömmel vállalkoznának arra is, hogy községüket nyaralóteleppé szervezzék és alakítsák át.» A helyi .munkaközösségek jelentéseiből megható szavakban csendül ki a 20 éves elnyomatás után napvilágra került minden szenvedés, elesettség, nélkülözés és az egyes járások és községek sok fájó, orvoslásra váró problémája. De kicsendül ezekből a jelentésekből a testvéri segíteniakarás és az összetartozás megkapó érzése is. 6—8 tagú munkaközösségek községükben valóságos csodát műveltek a szervezettség és a lelkesedés egyszerű esz- • közeivel. Az elkészült szegényösszeírásokból elénktáruló szomorú