Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Merényi Gyula

Gyónás az ősznek. Ősz, te zsámolyodhoz bízón borulok, Szép halk a neved s az arcod sápadt, És nagy megértések szomorúsága Hervasztja a szádat. Ősz, én csak ugy bolygok az élten át És soha senki meg nem áldott, laj, meghalok belé, hallgass meg S mondass vélem el egy miatyánkot... Csókra érdemetlen voltam, Csókoltam és nem szerettem, Szerettem és nem csókoltam. Csókra érdemetlen voltam. Nekem a csók nem ís kellett Én csak gyönyörűn bomoltam. Csókra érdemetlen voltam. Valahás nászt nem siettem S a vágytól lehulltam holtan. Életre érdemetlen voltam. A leghevesebb napnál szebben Szerettelek sejtett holdam. Halálra érdemetlen voltam. Feltámadtam boldog-százszor Tavaszban, lányban, borban. Én csak sajogtam és daloltam, Ámultam és mentem, mentem Szerelemben és mámorban. Mert lenni: játék a porban. A halál-lovak falovak, És vagyok s leszek, mert: voltam. A halál alléja. Sóhajba muló sötét fasor. Végtelenebb a béna szemnél. Fölé a szomorú ősz hajol. S tegnapi szívem kí tudja hol. Csak ülök halkan, elveszetten, Sápadt vándor, messziről jövő, Volt alkonyat még bennem sajog S hívnak hűvös holnap-sóhajok. 90