Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Mécs László

A reggelt ráböszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi vagyok sorsára s kérdem: Mí jót csínálgat bácsi? Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt: „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!" Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa rózsa hátán, ráfutva fára, falra, ríbízkén ül, salátán, vad összevisszaságban, befonva minden ösvény s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény. Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül: „...Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-híntón, harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón: s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták ágyékok szép vetését... a földet letarolták... fiam, szemem kilőtték... s mit elrontottak ők: vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld! Most konferencíáznak a nagy szélhámosok, hogy csírában megöljék, mí újra él, mozog... S míg lakomában dőzsöl, kí milliókat ölt: vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!" Testvéri szánalomból a szívem rádorombol: Bátyám, én lelket oltok az evangélíomból, midőn kobzom jóságos zenéjü verset költ: vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld! Ballada az életről tücsök-zene mellett. Tikkadt május-alkonyatkor vastag bottal vándoroltam; fúre fára a csönd csókolt harmat-ajku hallgatást. Ám a tücskök fittyet hánytak csöndre, éjre, hangicsáltak s csöndet csufolón zenélték; cíp círíp, cíp círíp, . . . . . Messze, messze görbe hátú, fáradt lábu vándorképen vánszorgott az égnek alján véres arccal már a Nap. Tűzísten, mondd, hova lett a hegyre, habos fellegekre, égtetőre szökve hágó táncos lábad ereje? . . .Cíp círíp, zenélt a tücsköm . . . bársonyos, aranyló lábbal lépkedett a hajnalcsókos isten fönt a fellegen, a felhőt megsarkantyúzta s az repült, mint vad vihar. S lába tánca átszökött a jegenyékbe, gabonákba s hogyha zúg a szél dudáján ördögtáncok ritmusa: nagy kacéran a dudással játszanak csak s hajladoznak. — Túzísten, hol van szemednek életbűvölő tüze? . . .Cíp círíp...a ragyogását reggel óta pazarolta, teletömte titkos tűzzel földünk minden zegzugát, 60