Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Mécs László

Hajnali harangszó. Kongatom píros harangom, ífju szívem kongatom. Szörnyű éj volt: a megőrült csillagok mind vért röhögtek, vad vigyorral vért köpött a máskor lányos, szűzi hold. És az Ember-, sárkány-magból sarjadt fattya véres rögnek ejfeledte, hogy az arca régen Krisztus arca volt. Álmodott vad háborút és vér csurgott le testén, lelkén s népek közt és szívek közt a szívárványhíd leszakadt... laj, mocsár van, fortelem van még mindég a lelkek telkén, Sátán gubbaszt éltünk fáján s mind levágja ami jóság bimbósodva kifakad. Elég volt az éjszakából! Álmodjunk már hajnalt végre! Milliónyi kakas torka! kurjants, hajnalt hívogass! Minden szívből, píros szívből kukorékold fel az égre! Minden vándort útra küldj és minden csírát szólogass! Kongatom píros harangom, ifjú szívem kongatom. Undorít a lápos róna. Szent magasba lesz lakásom: égig ér a jóság tornya, már ezentúl ott lakom s két szemem csak ámul minden apró élet-mozduláson s kongatom píros harangom, ifjú szívem kongatom. Most idézlek minden szépség, minden dolgok színessége, minden magból minden élet, minden szívből minden jóság jöjj elő! Színesedjetek harasztok, mókázz virgonc ágak vége, bar már dér puhít kökénykét s zúzmarás a legelő. Hollószárnyban ís pír lappang š minden ember-szívbe mélyen vár a jó mag, melyet egykor elszórt a nagy Magvető; minden szívből minden bíbor hajnalodj most szent-kevélyen! Csábíts célok mágnesujja, lábat messze szöktető! Minden munka célhoz érjen, darvak szárnya délre szálljon, minden bokron szél zenéljen, felhő, forrás fussatok, égi jóság, harmatozz s légy mézes szó a szítkos szájon! Kongatom píros harangom, ífju szívet kongatok. Nem vagyok én mesehős és kis harang az én harangom, mégis, mégis azt kívánom, minden ember hallja meg s Afrikában, Indiában, északsarkon, déli sarkon minden dühtől sápadt arcot szégyen pírja marja meg! Kis harang az én harangom, ám ha rája rezonálna 58