Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Márai Sándor

Szomorú kutyák jöttek csapatokban és ostobán csaholtak madaraimra De ásót vettem és kertemben ástam: a forrásvessző reszket a kezemben Kutat akarok én, tiszta kutat, mert szent madaraim inni akarnak Varázslat ez, madársíkoly s öröm! Új forrás csattog s friss csőrök dalolnak! Az életünk úgy telt meg meleg lommbal, mint fák és lányok élete, ha nyár van . . . Gyümölcsfák. Gyümölcsfákat ültetek és régi földeken járok a város előtt. Este van, csillagok hullnak, ősz vége ez és gyümölcsvetés ideje. Nagy lélegzettel ittam a világot és elvittem a tengert két szememben Kezeim megtanultak gyümölcsfát ültetni, hadonászó kezeim Megcsöndesedtek, s lassúk és óvatosak. Gyümölcsfát ültetek és várom a csöndet, Azt a másik csöndet, ,nem a magány és szemlélődés csöndjét, nem a hideg Meditációk gőzös csöndjét, nem : kezeim a munka csöndjét várják, a meleg Földekben tapogatózó magvak életének csöndjét, az erek És gyökerek vérkeringése csöndjét, várom azt a csöndet, ami hangtalan Zajával a termésnek lükteti a világzörej néma taktusát, madárrepülés Csöndjét várják kezeim, fölbuggyant rétek csöndjét, néma állatok Életének tiszta, tartalmas csöndjét, és a zúgó és pusztúló napok És csillagok nagy ünnepének csöndjét, amiben földgolyók Illeszkednek el pici és hallhatatlan lármákkal, háborúk és forgalmak Erőlködő zörejeivel. De én tudom, hogy egyforma csönddel zúg az időben Gyümölcsfáim magva és az otromba csaták fájdalmas dörömbölése És a hideg könyvek erejedt szómagvai, tudom, hogy csönd vagyunk mind és néma Elemei a süket végtelennek, amiben kedvünkre bomolhatunk nevetséges Szavakkal és kezünk hasztalan épít piramisokat az idő közönyös szemei elé, — 52