Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Kersék János

Templomcsend. Elörült örömök, kífájt bubánatok, Észrevétlen, hűtlen magamra hagytatok. Templom-csendes lelkem, mit akarsz még várni, Ha nem tudsz örülni, ha nem tudsz már fájni? Fújja nagy fanfárját odakint az Élet, Öröme, bánata egykép szerteszéled; De nem tudja lelkem elsodorni még se, Közönyös a harca, apró küzködése. Másoknak szívében vágvatajzó célok, Mikért összecsapnak vértívó acélok, Másokat borzasztnak nyitott hideg sírok, Nekem nincs örömöm és én nem ís sírok. Meg-meglegyínt a mult, mint üres templomban Egy ledobott kavics a kőkockán koppan, Aztán újra nagy csend feszül a boltíven, Elveszté hatalmát a vágy a holt szíven. Vágyak, álmok ott kínt rajzanak körültem, Elmúlt, miért sírtam, aminek örültem, Bús, nagy stációkban mindenütt pakolnak: El kell egyszer menni. Mindegy: Ma, vagy Holnap. 44