Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Jankovics Marcell

Csak isteneknek való munka vár, Mert én vagyok az erő, én az ok, A napsugár! * * * S aztán? — megrázom tüzkorbácsomat, Hogy futva fusson, aki merre lát, A gyáva nép, mely vesz, de sohsem ad, — Kíperzselem a fény dómtemplomából Az éjszakát imádók rongy hadát... Benéznék minden házba, hol az álom Csak szenvedést talál álmatlan ágyon, S az arczra, mely elhaloványodott, Reálehellném a pitymallatot. A szembe nézek, melyet könny füröszt, A könny, mely éget, öl, de sohse vét, S a síró lélek szegényei közt Kiosztom, szétszegem A reménységek puha kenyerét. És forróságom adom a szíveknek, Melyek kiosztják önnön magukat, S ha jönnek újra majd az éji árnyak, Az emlékben, melyek előre járnak, Pharust gyújtok, mely révpartot mutat... Aztán — elmennék, hangtalan tovább A csíllagúton, hol nincs vér, se por, A csíllagúton, melyet nem tipor A tétovázó, botló földi láb. És mennék némán, megpihenni nálad, Titkos nyugat, tobzódó tengerár, S öledbe hullnék, én, a gyönge, fáradt. A boldog napsugár! * * * És visszatérnék másnap reggelen? Nem! Ember vagyok csupán ... Hogy láttam minden bünt és bánatot, Nyomort, gyalázatot, Nem térnék vissza ilyen nap után... Én egyszer lennék, egyszer csak az égnek Tündöklő napszeme, Mert ahhoz, hogy még egyszer visszatérjek, Uram, a Te jóságod kellene! 34