Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Győry Dezső

Egyik nagyapám. Perceg a szú, zizeg a régmúlt, nagyon szép ember volt, beszélik, jóllakott délutáni órán, ilvenkor jön s eldiskurálunk, víg, furcsa úr a nagyapám. „— Az anyád még gyerekasszony volt, nagyon szép volt s épp téged vártak, de én már nem tudtam bevárni..." — simítja szőke körszakállát, s meséje nagy szellemkezével lelkem arcát odaszorítja az életem gyökérzetéhez, mikor halántékára tette — — Úgy volt, hogy kitavaszodott s ideges, pőre indulat cikázott a földi élet erein keresztül, a bírtok rég elúszott s a pengők bőgőkbe, tükrökbe vándoroltak, s kesernyés lett a szája szélén szép régi úriasszonyok sok könnyelmű csókja — s mikor mindennek vége volt, szégyenlette, hogy arra jött rá, hogy uj életet kell csinálni, — igazi férfi volt, magyar: szemérmes annyi hibás bánatára — fogta magát s a pípatóríumból egyet szívott még kedvesebb pipáján, aztán leült a rozzant méhesébe, szembenézett a nyírkos csőüreggel, legyintett egyet s homlokábalőtt — — fiatal volt, ur volt, ki gondja... ? Hol utálom, hol meg imádom, pedig én más vagyok egészen: ősi ízt érzek még a borban, kószálok kakukfüves erdőn, s néha a csókom ís hetykébb lesz, mintha ő belecsókolt volna — de én már aratókkal beszélek s el-elnézek kőművest, ácsot, a tanítót embernek tartom s eljárok a comoedíákba, köszönök piszkos bányászoknak s a nyomdában testvérnek érzem a szedőket s a gépeket, s akarom a munkát, a szerzést: mindenkinek a kenyeret! Csak néha üt belém az ördög... kavart és zavaros leszek... — Félember! fél, fél! — s felsikoltok: jaj, nagyapám, jaj, nagyapám! perceg a szú ... két részbe szaggat... kihez tartozom hát, hová... ? ! 23