Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Győry Dezső

Lélekzet elfullad, Leverve a tér. — Ugrassatok át bukó testem fölött, Ha nyíl találna . .. A többi már — beér! Szeptember a kertetekben. Hullott fejjel ülünk a lócán. Csönd. Mozdulatlanul. Az ősz torkunkra kergeti a hervadás porát. S a szavunk elszorul. A liliomok csonka romja Szélfosztott dérütött. Nyáron még tépted őket és szemed forró szava A szívemen-ütött. A padlásról ránkhull a széllel A szénaszag: A mult. Nyáron még fűként álmodott egy szőke víz körül. S ott-ért csókunkba hullt. A kis szobába nyíló ajtó Sírósan felszakad. Nyáron nesztelen nyílt s csukott, őrizve titkaink, S kérőn-tíltó szavad. Szó sem esik. Magunkba nézünk. Búsulunk egy mesén. Az ősz zokogva csak temet, és könnyet lop belénk. Halottunk van: Te s én. Ezért még érdemes élni. így van: csata az élet. Se eleje se vége. Mint a tengerekről nem mondhatjuk el, Hogy itt indul meg és végződik amott. És célja sincs más ennek a csatának. Mint önmaga, millíókép, magáért. Nagy rajvonalban görnyed az emberiség. És én most kimentem a szélekre, Ahol veszedelmes a járás és komorabb a csend És már hallatszik a duló problémák hullámverése, Ahogy odavágódnak a mindenség zátonyához. IS