Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Győry Dezső

Panasz panaszt tölt bor helyett pohárba. Jó szó ritkán hallik. A lélek beteg. Jaj, jobb is volna csak otthon maradni. De üz valami, Hogy a halottakhoz el-elmenjetek. A vendég tört lélek-cserepet hordoz. Maga bajáért másét szokta kapni. Felkel némán. A szeme véres. Indul. Ki sem marasztja. S megyen tovább: Halottat látogatni. AH IGAZI Tríumfálók. Kacagjatok! E nagy vásári zsivajban Pénz, vér, piszok, por, Judások bomolnak Es szörnyűséges, égverő a vétek. Adjátok el apátok örökét, A koporsótok utolsó szögét, En nem hiszek a tríumfáló kornak, Mert nem igazak azok a beszédek! Kacagjatok! Én: valaki, senki, költő (Pénztelen, rongyos) szép hitekről zengek, Ahol dús asztal csak csalóknak terül. Kacagjatok: öntelte diadal, Sérthetetlen szent a próféta-dal. S én mint fehérfény fölöttetek lengek. Én Velemhívők, mi leszünk felül. Élő eszmék felé. Jertek! A mellem virágtól illatos; Friss és fehér. S a bátor vérnek árja A húson át a bőröm, mint a dal, Távolba zúgó harsogással járja. Jertek! Tegyétek mellemre fületek. És megtanul együttdalolni vérünk. Hit-paripák és szenvedés-sarkantyú, Erély-gveplő, s mi fellegekbe érünk. Ez lesz a vágta: Közös cél, közös szív! Erős, virágos, mokány vérünk-ménjén. Szentgallent-duló táncos diadallal, Vagy a fehér ló táltosos ebédjén. Ez lesz a vágta! A mellem kíszegve. 17 ÖIBL10THICA HUNGARÏCA Samaria - Sosnorja- Šamorín