Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Telek A. Sándor

S az utcaseprőt, hogyha meglátod, Amint seprí a szennyes utcákat: Vagy a zsákolót, mely terhet emel, S vállát munkában töri, nyüví el: Oly tisztelettel nézzed, mínlha ők Volnának talán az országvívők. A munkás előtt, fogadd meg nekem, Csak tisztelettel menj el gyermekem. S melyen az élet végig viharzott Úgy tekintsed a barázdás arcot Amely fáradtan tekint le reád: Mintha tükörben látnád az apád. Két legszebb költeményem. Az én legszebbik két költeményem, Mikben megírtam fájdalmas énem Keservben, kínnal telt napjaimban: Az én két fiam. Beléjük írtam minden hitemet: Lázongó vérem, síró lelkemet; S mint zengő-bongó mesélő rímet: S könnyűimet. Turánból jussolt pogány magyar hit Rezgí át kettős rímes sorait, Táltosak álma; rajongás, bú, kín Sorsunk útjain. Ez a két vers az örök magyar szó, Amihez nincs a földön fogható; Amelynek minden betűje nóta Hangba fonódva. Ez a két vers az ősi pogány dal, Mely harsog, avagy gyöngéden fuval Es a vérünkbe ette be magát Ezer éven át. Többi dalaim tán megfakulnak, De ezek, hogyha elszabadulnak, Teleharsogják az erdőt, mezőt, Mít a gyász benőtt . . . 163