Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Sziklay Ferenc

A temető kapujánál. Pöttöm kisfiú. A temetőőr fia. Földből alig nőtt vastag kís tuskó. Egy üres szekérkét halálos komolyan Nyúz, nyekeregtet, forgat, vonszol, tuszkol. Rózsaszín arcán nagy hivatást majmol. — Itt az élethatár. — Ott a halál élte. — — Jár kís be a kapun a játék szekérke. — Célja? Kí tudja. Van-e? Nincs-e? Nézik a népek, mosolyognak rajta, — . . . Pedig kí tudja, tesz-e mást a nagyja!? Háború. Vágtató lovak... Dübörgő ágyúsor... Minden torokban lappang száz halál! — — S előttük egy lepke, játsza, kacéran, Libbenve, csillogva, vígan tovaszáll. — ...Kís lepke! Mit neked ez a nagy háború! — S vidám az idő és ragyog a napfény, Elborul, — vihar zúg, — nyár, ősz jön sorra, Mínt máskor, mint tavaly, mikor az ember Ezrivel egymást nem űzte, gyilkolta. — ...Nagy Világ! Mit neked ez a kís háború! Ágy és íróasztal. Az élet-óra ingája vagyok. Két zökkenőm: az ágy és íróasztal. Se túl, se innen nincs utam tovább, Be kell érnem e kurta arasszal Minden lépésem: tompa kettyenés Valahol mélyrül, titkos belőlrül, Kimérten hajszol kegyetlen erő, Ha egy nap lejárt, újra, elölrül! — Az idő halad. Szabom a percet, — Halott lengésem mást hajt előre, Felém? Figyelő szem sohasem téved, Nem rám vigyáznak, hanem az időre! 154