Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Füldes Sándor

ólmos szemek bólíntnak: vad kísértetek — s az alázat gennye kifakad minden elrémült, szomjas mező s leghangosabbak, kiknek nincs szavuk kik multat mondanak, és áment mondanak: zsíros potrohú szolgaurak ... míg kondul az út, szélvész szikrázik s az új időkkel itt a harmadik: Nyugat barbárja! — jaj, átok! jaj, átok! — a tüz már három ágban ég emberfa szik földön: lángárnyékában porlad vak címer, dölyfös babona de melegszik, kiben „lát és habzik az ész" s a „földiekkel játszó égi tünemény" ezer levéllé robban — már élet talán ? — vissza, tűzhordó szentek ! (Lillák nincsenek és disznók elé vetett gyöngy minden kínyílatkozás) Szebbek az avas haláldalok s a földtúró barmok — még kell az ostor ís: béljós igenlése sosem-volt-ígaznak — és van koronája minden gaznak! minek ember fénye: szabadság, Istenség? minek szó lángos ize?! híznak a hamis istenek s halálbamenők sűrű lítáníája mormol ... de tenger ez! viharra készül! új alakra vár a garabonciás izmai még épek: kábelek a nép jövőt-habzó mélyében s a lelketek feszítí, tengerrengetők: Csokonai! Petőfi! Ady! szó iramlik rajtuk: ma legyen, ne holnap! dördülnek az utak zúgó porkráter emészt aszott leveleket és aszott álmokat — ki lesz? kí hozza a tüzet? csoda! feltámadt milliókban érkezik ember-tísztán, zengve s a Földet hódoltatja a debreceni garabonciás! 14