Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Szeredai-Gruber Károly

Önarckép. Szeretnék harsonává válni Hogy újra égni, újra szállni, Vágyréten kíncskalászt kaszálni, Kacagva zengni tudjatok, Hogy béna bánat elcsituljon, A billíkomban bibor gyúljon S tündöklő rózsazápor hulljon Reátok, csüggedt magyarok! Szeretnék mesét muzsikálni, Lágy tárogatódalt szitálni S a szíveteket megtalálni Gyászfátylas, gyilkos éjeken, Hogy nótám selymesen öleljen S rá új hit himnusza feleljen, Hogy győztes nap sugára keljen A riadt, ködlő lelkeken. Mert ez az átkunk, mindhiába: Mint vert sereg, kifosztott, kába, Csak bámulunk az éjszakába S a rémtől lelkünk megremeg. Pedig most tenni kell már, tenni, Az új élet elébe menni, Megragadni, karunkba venni S felkeltní, hogyha szendereg. Az évek méhe mézzel áldott, De aki tétován megállott, Megcsalják azt az álnok álmok S nem koronázza győzelem. Szeretném, hogy ha kürtté válva Sas-szárnyu szóm szívet találna S mint bibliai pusztaságba Lángoszlop lenne énekem. De sorsom jaj! hogy hűsen, halkan Szálljon szívemből őszi dallam S vérezve, tehetetlen halljam Az éjbesíkló síklyokat. Kísérnek tűnő tünemények, Igéznek messze-húnyó fények: Megszűnt szerelmek, tört remények, És vonz a sápadt alkonyat. Oly jó így epedőn megállni, Bus bársonyt, bánatbort kínální 146