Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Rév József

S nekem egy vágyó dal cseng a szívembe : Oh, ha feledné a jó ember a tant, Mely halomra ölt már annví ártatlant, S a tüz többé nem a kohókban égne, De bent, a békés szívek bensejében: Boldogság lenne az ember hazája, S nem lenne többé a tüz rabszolgája! . . . Elhozom Neked. Szedem össze a rut világban A felcsillanó gyöngyöket, S amit egy életért találok: Elhozom Neked. Szedem össze a szép nótákat Mit alkot mámor, képzelet, S ha a legszebbet megtalálom: Elhozom Nebed. Szívok mézet ezer virágról, Bűvösen, vérzőn — édeset, S amennyit lopva összeszívok: Elhozom Neked. S ha megtelik dallal a szívem S gyöngyöt, mézet nem keresek: En ezt a mámoríttas szívet Elhozom Neked . . . Tul a harmincon. Hej, dalos éjszakák, szerelmes reggelek, Tobzódó vágyak, tervek, akarások, Rajongó vágyak, őrült szenvedélyek, Nem érezlek többé: csak emlékszem rátok. Tul vagyok ífjuság fénylő álomlángján ígéretes terven, önfeledt varázson . . , Kilobbant az álmok felcsapódó lángja S csendesen melegszem pislogó parázson . . . Hajamban a szálak ezüstre taráinak, Arcomon már ráncok kutatnak tanyát, Szívem bensejében — álmokat kiűzve. Borongó lemondás kelleti magát. Tanulok alkudni . . . tudok már engedni, Nem nyújtom már karom délibáb után, Û 5