Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Ölvedi László

Bus férfiéletünk sodró viharja lázad Árván tengődünk, asszonytalanul, Élethajónk öröh zátonyra fut. Gyermekhítünk tündérkastélyát szertedulta Vad martalóc-urunk: a Gondolat. Hősökké vert lángostora. Nótázva lépünk daltalan, bozótos útra; Szerelmes, forró csók sohasem fogad. Panaszra nyitni ajkunk nem lehet. Zúzott szívünket harci dárdavégre tüzzük. Mellünkön égő seb tátong csupán. Az álom tarka ködbe tünt, Lankadt inakkal, bénán mégis egyre üzzük S kidőlünk lassan, mind, egymásután. Dalolva rokkan itt a janicsár. S hahogy lehull a hősi, kínos álca rólunk Egy árva, téli, könnyes éjjelen: Bimbózik uj emberszírom. Elszánt, ífju, harcos szívekben folytatódunk, Mert nincs halál, az élet végtelen; Kegyetlen, ámde győztes és örök. 102