Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Balázs Béla: Az Új Szó szerepe a csehszlovákiai magyar újságírásban

sodik időszakban a kutatásra irányuló kezdeményezés intézményessé válik, felhasználja az előbbi fázisban nyert eredményeket, valamint a szociológiai és a szociálpszichológiai kutatások eredményét és módszerét. A harmadik időszakra az jellemző, hogy a témakörök állandósulnak, a kutatás differenciálódik. Mi jelenleg az első időszaknál tartunk. Nincs magyar nyelvű sajtótudományunk, nincs megfelelő szakemberképzésünk. Ám egyre nagyobb méreteket ölt a hiány érzete, egyre többen ismerik fel: itt az ideje, hogy tudományosan foglalkozzunk a tömegtájékoztatási eszközök szerepével, és a többi fontos szakmához hasonlóan történjék az újságírók nevelése is. A sajtó feladatát elemezve írók, költők, politikusok, nem utolsósorban maguk a szerkesztők már gyakran elmondták, hogy az újság a „történelem krónikása", „egynapos irodalom", „tiszavirág-életű hírforrás", „a napi események közlönye", „csomagolásra alkalmas papír", „agitátor, propagátor és szervező" stb., stb. Az 1968-as csehszlovákiai események előtt azonban nagyon kevesen beszéltek arról, és talán még kevesebben tudatosították — amiről azóta mindenki meggyőződött —, hogy igen sok hivatása mellett a sajtó hatalom. Nem rendelkezik nukleáris fegyverekkel, nincs állig felfegyverzett hadserege. Módszere sem háborús. A betű, a szó a fegyvere. E mindennél erősebb eszköz azonban legyőzhetetlen. Az, akinek a kezében van elcsavarhatja az emberek fejét, zavart, nyugtalanságot kelthet, elhazardírozhatja akár egy ország sorsát. Ugyanakkor — ha akarja — megnyerheti az emberek szívét, lelkét, lehet tettekre ösztönző, lehet az igazság bajnoka, lehet megbízható tájékoztató, maradéktalanul teljesítheti a nevelő, a szervező és az agitátor szerepét. A csehszlovákiai magyar sajtó — immár negyedszázada — az utóbbiakra törekedve látott munkához, azzal a többletfeladattal, hogy kifejezője és hangadója legyen a csehszlovákiai magyar dolgozók sajátos hely87