Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Juraj Zvara: A CSKP nemzetiségi politikája a szocializmus építésének időszakában és a további feladatok

lőinek vallották magukat, s port vertek föl azok körül a kérdések körül, melyek megoldását a CSKP már előkészítette. Az ún. demokratikus irányzat a kisebbségek körében és a kisebbségi sajtóban is a kispolgári nacionalizmus megnyilvánulásaihoz, a nemzeti kisebbségek helyzete rendezésében 1948 után elért eredmények egyoldalú tagadásához, a hibák és sérelmek egyoldalú hangsúlyozásához és túlzott követelésekhez vezetett. Azt írták, hogy „Marx, Engels és Lenin nem dolgozták ki a nemzet semmilyen tudományos elméletét, és a nemzetiség politikájához való tudományos viszonyulásnak a CSKP sem szentelt elég figyelmet" (A Hét, 1968/5). Voltak olyan törekvések is, hogy az egységes tömegszervezetek helyett nemzetiségi és nemzeti szervezeteket hozzanak létre, követelték a Kassai kormányprogram felülvizsgálását. Iskolaügyi kérdésekben egészen a kulturális autonómia követeléséig jutottak el, s ez a nyilvánvalóan antileninista tendencia visszalépést jelentett volna. Persze józan javaslatok is elhangzottak a kisebbségi sajtóban a kisebbségek (politikai) helyzetének tökéletesítésére, melyek a nemzetiségekről szóló 144/68. számú alkotmánytörvényben is visszatükröződnek. A kisebbségi nyelvű sajtó nemzetiségekre vonatkozó javaslatait azonban a szlovák sajtó teljesen elvetette, minden tolerancia és differenciált viszonyulás nélkül. A szocializmus építésének 20 éve és a CSKP nemzetiségi politikájának szemmel látható pozitív eredményei után, azután, hogy a kisebbségi kérdés a München előtti viszonyokkal szemben lényegesen más helyzetbe jutott, ezekről a kérdésekről harminc évvel ezelőtti, az 1948 februárja előtti színvonalon kezdtek vitát (s itt-ott ugyanazok a régi szerzők bukkantak föl). Ez a sajtó hasábjain folyó, mesterségesen Kirobbantott „háború" a szlovák nemzet és a nemzeti kisebbségek között, kétséget kizáróan igazolta azt, hogy a társadalmi tudat maradi (noha az együttélés alapvetően megváltozott], a nacionalista előítéletek életképesek; bizonyította azt, 58